Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Tandori Dezső: Brenner Józsefnek (vers)

(brennt) bennem az a krappi tűz (Beckett)

sem, ami legalább megbánással tölti el a vén marha

szívét (marhaszívvel rigót, rovarevőket

etetünk, főleg a Felügyelőm ért ehhez), na, vedd csak a Felügyelőnét, hogyan is ne éreznék iránta egy csomó mindent, kártyázunk Főmedvéméknek,

nagyon rendes, jól van ezzel átlagosan, érzek, persze, érzek megjelenési helyek iránt is sok mindent, csak, Jóska, azt mondhatom, semmi

iránt nem érzek semmit, vagyis nincs meg

többé az „irodalom", a világ folyása, nincs meg,

míg teljesen be nem robban, ne tegye, tán már a pénz sem,

a posztó, a postás, az osztó, a rostás, mely átszitál, amit, és nálam ez az át nem szitált idő volt, halálosan megült.

Beszélhetnénk, mint Dide rokonod tette, Trianonról, ma szabad már, úgyis teljesen mindegy, szólhatnánk róla, mi van az asztalon,

kávé, dohány és rum, mérgező mulaszt, de én senkit asztalomhoz nem hívok, és más asztalához szóló meghívások sem jönnek, így van jól,

nem kell örökké mentegetőzni. Hogy amonnan, kérdi Didéd, semmi hír? Eleget tapasztalt ő, végül, nem hitte volna, és sokszor járok ki szobrához,

s remélem, ez nem rossz előérzet; hevesen, mint ő, nem görnyedezek, nem sírok éjszaka, játszani csak - hol vannak már a lovak is! - a Főmedvémék

kártyabajnokságát játszom, napi félórás könyvelés, a sok táblázat, egész rendszer, 35. éve, a Felügyelőnével, nekem ez fontos.

De más nem. S minél közelebb van bárki akármi máshoz, annál jobban, mint kihűlt kályháé, egyszerű leszek, sugárzik rá, íme, az a kihaltság,

89