Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinston rugói

- Még be sem mutatkoztam - tolta oldalra szájában a gombócokat, kinyújtotta a kezét, megemelte a fenekét. - Franziska.

Valentin elmotyogta a nevét, a pincérnő megérkezett. A számla helyett még egy sört kért. Egy pohár bort Franziskának.

Valentin összegezte eddigi beszélgetésüket, és úgy döntött, mégiscsak a legtapintatlanabb résznél folytatja.- Miben halt meg az apja öt évvel ezelőtt?- Öngyilkos lett.-Itt?- Itt, nem messze.- Pedig nekem nem úgy fest ez a város, ami rojtosra koptatja az idegeket. Vannak ennél sokkal borzalmasabb vidékek is.- Az lehet, de ő itt élt - mondta Franziska.- És hogy csinálta? - kérdezte Valentin, ameddig ízlése engedte.

Franziska szájában megállt a falat, a villa megmerevedett a kezében, mint aki

támadni akar. Valentin hátradőlt.- Nem hallott róla? - kérdezte a nő.

Valentin elmosolyodott.- Én innen több mint ezer kilométerre élek.- Az egész világban híre volt, mindenütt írtak róla - mondta a nő, s most valamivel idegesebben folytatta az evést, megtörölte a száját, bort ivott rá. - Géppisztollyal fejbe lőtte magát. De előtte még megölt tizennégy embert, tizennégyet megsebesített, itt, a parlamentben.

Valentin az asztalra könyökölt, a homlokát fogta, eltakarta az arcát. Nagyon nem tudott mit mondani.- Bekattant, hajtotta az igazát - folytatta a nő. - Előbb valami apróságon pöc- cent be a busztársaságnál, de sehol nem adtak neki igazat. Végül az egész világ összeesküdött ellene, és nem bírta tovább.- És maga? - kérdezte Valentin.- Én se bírtam tovább. El kellett mennem innen. Mindenki ismert, és mindenki látta rajtam, hogy annak az embernek a lánya vagyok, aki megölt tizennégy embert. Apát, testvért, rokont.- És most jött vissza először?- Most - mondta Franziska.- De miért?- Nem tudom. Talán csak tudni akartam, megismernek-e még. Vagy hogy rájöjjek valamire, amivel megérthetném, mi történt valójában.- És megismerték?- Nem tudom. Valaki biztosan.- Maga bűnhődik az apja miatt - mondta Valentin.- Nem bűnhődöm, de rettenetesen nyomaszt.- Az ugyanaz.

Franziska szájában megállt a falat, letette a villát a tányérba.- De ugye nem akarja megírni, hogy itt jártam?- Fogalmam sincs, hogy mit fogok megírni - mondta Valentin.

51