Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Ittzés Mihály: János a vérzivatarban
Ittzés Mihály János a vérzivatarban avagy egy másik Háry János a kecskeméti Katona József Színházban Örkény István írja Pisti a vérzivatarban című groteszk játékának előszavában: „[...] azoklnak], akik e darabtól nem voltak elragadtatva, [...] a ,vérzivatar' már a torkukon akadt. ,Hát csupa vérzivatarból állt az életünk?' - kérdezték fejcsóválva. ,Hát nem?' - kérdeztem én. Mi mást mondhattam volna?" Mint a 19. századi romantikából örökölt, de már elfelejtett kifejezést értelmezi a megütközést kiváltó szót, s Berzsenyit idézi A magyarokhoz című ódájából: „Nyolc századoknak vérzivatarja közt [...]". Ha nem is nyolcszáz év, de másfél évszázad történelmi eseményeit, vérzivatarainak némelyikét kapcsolta egybe rendezői látomásában Juronics Tamás a legutóbbi színházi évad második felében több mint két tucat előadáson játszott Háry János-adaptációjában. Az eredetileg a napóleoni háborúk idején játszódó mese-történet - a rendező műsorfüzetbeli vallomása szerint - ezúttal „[...] a bukott magyar forradalmakról is szól: '48-ról, ’56-ról." A néző - a nyilvánvalóbb utalások miatt - elsősorban persze az 1950-es évek közepére „ismer rá". De más - később részletezendő - „áthallásokról" is gondoskodtak a rendező és munkatársai. Azt aligha lehet vitatni, hogy Kodály Zoltán népdalokon, zenetörténeti forrásokon és saját leleményén alapuló zenéje tette a 20. század első felében a magyar zenés színpad megkerülhetetlen alkotásává Paulini Béla és Harsányi Zsolt anekdotázó „népszínművét". Ennek alapja, a két elem, szöveg és zene termékeny szimbiózisa, pontosabban a cselekmény és szöveg kínálta helyzetek kiteljesítő zenei kihasználása. így a végső értelmet, a szavakkal alig vagy egyáltalán nem kifejezhetőt, s egy-egy esetben a programszerű és illusztratív tárgyiasságot is a muzsika fogalmazza meg, legyen akár szöveges dalról, akár hangszeres tételről szó. A szóban forgó előadás többértelműségére is ez az elem adott lehetőséget a rendező-koreográfus szerint: „Miközben a zene halad előre, az instrumentális zenei részek alatt a táncosok más időben és más térben játszódó történetet adnak elő. [...] A zenéből indultam ki [...]." A zenei vonal erősítését szolgálta tulajdonképpen a megrostált, meghúzott szöveg, mely még néhány mellékszereplő (udvarhölgyek, egyik generális) elhagyásához is vezetett. Igaz, nem egy zeneszám is elmaradt, de csak olyanok, amelyek nem tartoznak feltétlenül a darab fő eszmei vonulatához. Vagy a helyi színeket festik (például a rutén lányok kara az I. kalandban), vagy a nem alapvető eseményeket illusztrálják (Háry lovaglása a vad paripán, Luciferen, vagy az amúgy is csak az 1952-es felújításkor beillesztett induló; mindkettő a II. kalandban). (Ellenpéldaként gyarapodásról is beszámolhatunk: az igencsak ritkán hallható Nyitány - koncertelőadáskor Színházi nyitány a címe - a rendező 124
