Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

Nehezemre esik a gépelés, viszont a gondolataim nagyon gyorsan pörögnek. Azt szeretném, hogy egy órát, másfelet diktálhatnék magának.

Flüelen olyan tágra nyitotta a szemét, hogy a haja beleakadt a szemöldökébe. Szaporán pislogott.

Valentin üres tekintettel nézett maga elé a földre.- Ugye, most hülyéskedik? - kérdezte Flüelen.- Nem - Valentin szomorú, nehéz gyerekkora kiült az arcára.- Már ne haragudjon, de ez nem tartozik az Alapítvány hatáskörébe - mondta Flüelen kissé indulatosan, megfogta a szék karfáját, s csak tanult modora fogta vissza, hogy el ne rohanjon.

Valentin érezte, ezúttal messzire ment, itt nem játszhat úgy, ahogyan otthon.- Bocsásson meg, nem akartam megbántani - mondta Valentin.- Nem bántott meg - mondta Flüelen duzzogva és megbántva.- Nézze - emelte Valentin kezét Flüelen elé -, lát maga itt egy fél darab sérülésnyomot?

Flüelen értetlenül nézett a zongorista alkatú kézre. Valentin látta, hogy a nő tényleg keresi a nyomot.- Lehet, hogy gyerekkorom se volt - mondta halkan Valentin, mire Flüelen fölkapta a fejét, kócos frizurája beleremegett, s ezúttal fölpattant a székből.

Valentin is fölugrott, egészen közel álltak egymáshoz.- Semmi baja a kezemnek - mondta Valentin halkan, bár nem szerette az ilyen beismeréseket -, csak néha kicsit sok az egyedüllét. Ha lenne kedve olykor beszélgetni, annak örülnék. Jó lenne egy pohár bort meginni valahol, és nem csak némán bámulni a távolba. A gondolatok önmagukban megeszik a gondolkodást. Ezért kérdeztem. Ráér estére?

Flüelen oldalt a padlót nézte. Nem látott még ilyen fickót, aki percek alatt ekkora fölfordulást okoz benne. Ha most azt mondja, nem ér rá, úgy tesz, mint aki nem értette meg, amit mond.

Flüelen bólintott.- Oké! A hattyúknál hétkor.

Valentin kinyitotta az ajtót, Flüelen köszönés nélkül távozott, mintha mindketten kimerültek volna.

Valentin könnyű ebédet ütött össze, krumpli, tojás, hagyma és kolbász fel- használásával. A cseresznyepálinkából fél kortyot ivott. Ebéd után ledőlt az ágyra, forgolódott, félve gondolt az estére. Ugyanakkor csodálkozva látta, hogy kérdései kimondatlanok maradtak. Talán nem véletlen. Nem szabad, nem lehet őket feltenni.

Lassan merült álomba, pedig nem volt semmi más dolga.

Jóval hét óra előtt indult a városba, a nap sárga erdőt festett a hegyoldalra.

Kiwi szobájából írógép kopogása szűrődött ki újra a nyitott ablakon. Valentin megpróbált belesni rajta, de ahhoz túl magasan állt, csak a plafont és a csillárt látta.

Megtörölte a szemüvegét, főzés közben összefogdosta.

113