Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

- Igen, nagyon jól érzem magam itt - válaszolt Valentin, s arra gondolt, talán most kellene megemlítenie a kispárnát.- Ha bármiben segíthetünk, telefonáljon nyugodtan. A számunkat tudja.- Igen, persze, tudom - válaszolta Valentin, és úgy volt vele, majd vesz magá­nak kispárnát. Neki nagyobb dolgokkal kell foglalkoznia, mint például, de nem jutott eszébe semmi.- Nagyon örülünk, hogy itt van - Malbum bátorítólag megfogta Valentin térdét. Széles, forró tenyere átsütött a paplanon. - Az Alapítványunk - folytatta Malbum - elsősorban azokat a fiatal és tehetséges írókat támogatja, akik még nem futottak be, de jó esélyük van rá, hogy egyszer elismert művészek legyenek. Számukra biztosítunk pénzt és szállást, hogy ne kelljen a létfenntartás kényel­metlen nyűgjeivel bajlódniuk, s hogy ez idő alatt kizárólag munkájuknak szen­telhessék figyelmüket. Ne a megélhetés diktálja a tempót, hanem a belső igény, a belső hang, az inspiráció. Valentin szájában összegyűlt a nyál, de nyelni sem mert, nehogy elárulja, fogalma sincs, mi az ő munkája itt.- És milyen tervekkel érkezett hozzánk? - kérdezte váratlanul Malbum, de arcán nyoma sem volt a számonkérésnek. Valentin először az űrlapra akart hivatkozni, ők kérték, hogy írja be: regény. De szemtelenség lenne az Alapítványra hárítani, fantáziája azért ennél többre képes.- Egyelőre jegyzeteket készítek - mondta zavarában Valentin, aztán javította magát -, naplót írok, amiből összeállítok egy regényt. Valentin régi tervére gondolt, az idős íróra, aki soha, egyetlen méltatást és elismerést sem kapott. De hogyan is írhatna egy tehetséges, fiatal író a csalódott öregemberről. Neki bizonyítania kell, nem elkeseredni.- Ez remek, gratulálok - mondta Malbum. Valentin úgy érezte, a férfi gondolataiba lát, nem dicsérhet így egyszerű nap­lót, ezért az alábbi kiegészítést tette.- A napló és jegyzetek egy ösztöndíjas életéről szólnak, az ösztöndíjasok külö­nös létformájáról. De lesz benne szerelem, szex és bűntény is.- Á, krimi? - mondta kedélyesen Malbum, szemében először gyúlt bizonyta­lan fény. Valentin nem értette, miért örül ilyen furcsán Malbum a kriminek, ezért gyor­san hozzácsapta.- Úgy krimi, ahogy Kafka se krimit írt, csak a bűnösség kétségéről... - s itt sután nyitva hagyta a mondatot, félt, hogy üres tervéhez képest túl sok konkré­tumról beszél. Malbum végre fölállt az ágyról, az íróasztalhoz lépett, s mintha a magyarul írt jegyzeteket olvasná. Megfordult, az asztal előtt álló, recsegő székre támasztotta térdét, mosolygott. Valentin átizzadt pizsamája rátapadt a hátára.- Péntek este partit rendezünk a várban érkezése tiszteletére. Szeretném bemutatni néhány kedves embernek, és megismerkedhet a szemközti lakás ösz­töndíjasával is. Vagy már találkoztak? 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom