Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Vörös István: Halálzokni
Mindenben van akarat, de az ember talán a legakaratosabb, ledönt régi kőfalat, a jó vályogháza előtte földre roskad. Sok mester van a földön, de az ember a legnagyobb halálszavtí mester, azt mondják neki: lőjön, s barátja ellen fordul kezében a fegyver. Azt mondják neki: éljen, s önmaga ellen fordul kezében a fegyver. A lét forog veszélyben, mert könnyen elvesztheti ember rangját egyszer. Ha rosszra tör, jót csinál, ha jót akar, abból is könnyedén jó lehet, az öröklét is kivár, ha megszólal a mélyben a lelkiismeret. De ha nem, mi van akkor? Ha az emberben nem marad csodálnivaló, s törvényt szab a parancsból? Ha valakinek már nem az a szép, ami jó? Akkor nem töltök neki, törvénytagadót hellyel, borral nem kínálok. Túl könnyűek léptei, lelke úgy zárja körbe, mint a vizesárok. Undoksága kihat rám. Az emberek közt mindig akad egy szemét. Hiába is itatnám, nem érti a bánat nyelvét, sem az örömét. m. Istenlátta pillanat Itt jön már a kisebb testvér, ő se fél, csak könnyezik. Szemöldöke esőfelhő, szaporázza lépteit.
