Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Vörös István: Halálzokni
Arca piros, mint a bánat, ha lefelé megy a nap. Nem ijedt meg, mégis reszket - istenlátta pillanat. IV. Zeusz ellen Odipusz kusza családján ennyi csapás most már elég! Ki maradna meg a lábán, ha a sors a sarkára lép? Van egy része a világnak, ami szükségszerűen rossz. Fények, hangok, tarka árnyak: Zeusz könyvében lapoz. De ki ő, hogy porba sújtson nagyapát és unokát is? Mért rágódik úgy a múlton? Ha nem álmos, miért ásít? Takarodj már, gyilkos jóság! A sors-labdát kinek dobod? Olyan nehéz, mint a só-zsák. Te kérj tőlünk bocsánatot! Az égben túl sok az isten, a földön egy király is sok. Az ember hova fut innen? Ti az égből hová juttok? Apollón, a jóslatodat jó tréfának gondoltad tán, és aludtál hónapokat, kezed nyugtatva egy múzsán. Kár, hogy nem figyeltél jobban, látnod kellett volna: zokog. A túlvilág nagyot lobban. Te kérj tőlünk bocsánatot!
