Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Vörös István: Halálzokni
de azért jó látni, hogy az élet milyen óriási, és a halál milyen törpe. Kreón, ma reggel nem néztél tükörbe! n. A lét forog veszélyben Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb mondja, ha nem óvatos az ember, szájából az önáltatás kicsap. Bár átkel a tengeren, de szemetét közben a vízbe bedobja. Húst eszik Nagypénteken, és fittyet hány minden ostoba tilalomra. Nem hisz az istenekben, mert nem fél a törvényük ellenében élni. Ki művel földet szebben? A kukoricát a lóherével cseréli. Sok van, mi félelmetes, de nincs semmi félelmetesebb az embernél, az agya veszélyt jelez, de mégis ott áll a lengő' világ-pengénél. Szolgává tesz ő növényt, állatot, embert és öntudatlan fizikát. Alkoholt iszik, töményt, sok csillagot, de a bolygók közt csak tízig lát. Van szava a tárgyakra, a gondolatok viharát könyvekbe fogta. Felsőbb szótól áthatva igyekszik föl az első' égi létra-fokra. A halálon nem győzhet, de a szolgálatába még beállíthatja. Halottaktól a földet megtagadni, okot adhat bátor bánatra. 68
