Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai
nak helyet átmeneti időre szólóan a kispolgárság, a középosztály, sőt helyenként a felsőbb osztályok lecsúszott, deklasszálódott elemei is. Csupa olyanok tehát, akik munkásként való azonosítását erősen kifogásolta az '56-os forradalom munkásbázisát eliminálni igyekvő kádári megtorló apparátus és a hivatalos forradalmi imázs (amit az ellenforradalom kifejezése fémjelzett). Az egész hátterében pedig az rejlett, hogy 400 ezer fő, az 1949- ben regisztrált falusi népesség egyhatoda váltott át ipari munkára 1949 és 1953 között.17 Az említett hallatlan exodus alapjaiban módosította az ipari munkásság társadalmi és mentális arculatát. A nagy átalakulás azzal járt, hogy a fiatal szakmunkások bére (és társadalmi megbecsültsége) vészesen közel került a vállalati menedzsment középső grádicsain helyet foglaló, a közvetlen termelésirányítást ellátó technikusi, kezdő mérnöki alkalmazottak béréhez és presztízséhez egyaránt. A folyamat a nem fizikai ipari alkalmazottak béreinek drasztikus csökkenésével egyetemben végül oda vezetett, hogy a vállalati alkalmazotti hierarchia ezen két kategóriája szoros „szövetséget" kötött egymással a forradalom során, ami a munkástanácsok tevékenységében manifesztálódott: mely szervezetet a technikusok, a mérnökök, valamint az újonnan felemelkedett fiatal szakmunkások legmozgékonyabb elemei töltötték meg ekkoriban élettel. Megfigyelhető volt ugyanakkor a belső homogenizálódás tendenciája is a fizikai ipari munkások tágabb körén belül, ami a bérszínvonal kiegyenlítődésében és a korábban eltérő presztízst élvező iparágak közti közeledésben jelentkezett.18 *** Miután érzékeltettük az ötvenhatos forradalom főbb társadalmi támasztékait, külön is foglalkozunk '56 társadalmi támogatottságának egyes szociológiai és pszichológiai mozgatórugóival. Arra a kérdésre igyekszünk választ adni, hogy mi motiválta a fentiekben már azonosított társadalmi és foglalkozási csoportokat a diktatúra hatalmi gépezetével való szembefordulás során. Amit elsőként ki kell vagy ki lehet emelni e tekintetben, az az '56 előtti fél, egy évtized intenzív társadalmi átrétegződési folyamata. Ez a fajta társadalmi mobilitás, amely szinte minden egyes családot és minden egyént közvetlenül is érintett valamilyen módon, azt eredményezte, hogy általánossá lett a bizonytalanság és az átmenetiségérzés az identitást tekintve. A társadalmi státust érintő fokozott bizonytalansági érzés nem csak azokat sújtotta, akik 1945-öt követően deklasszálódtak, s akik számszerű tömegét korántsem szabad lebecsülni (noha máig tisztázatlan a lesüllyedők tényleges nagyságrendje). Ám hasonlóképpen áthatotta azokat is, akik ezzel egy időben a helyükbe léptek és a cirkuláris mobilitás folytán új értelmiséggé, új elitté vagy új munkás- osztállyá váltak. Egyetlen kompakt társadalmi csoport sem akadt az ötvenes évek közepi Magyarországon, amely rendelkezett volna azzal a biztos önazonosság-tudattal, amely ráadásul az imázsukkal is egybeesett.19 Nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a bizonytalansági érzés volt a legáltalánosabb korabeli társadalmi tapasztalat, ami egyúttal valamiféle szociológiai magyarázattal is ellát bennünket a forradalmi potenciál kialakulását illetően. Ezt a jelen17 Belényi Gyula: Az extenzív iparosítás politikája és a fizikai dolgozók foglalkozási átrétegződése <1948- 1953). Valuch Tibor, szerk.: i. m. 623. 18 Horváth Sándor: Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég. In: Püski Levente - Valuch Tibor, szerk.: Mérlegen a XX. századi magyar történelem - értelmezések és értékelések. 1956-os Intézet - DE TI, Debrecen, 2002. 351. 19 Az új értelmiségről, valamint az új munkásságról készült történeti vizsgálatok alátámasztják a státusbizonytalanságot illető tézisünket. Vö. Majtényi György: i. m. 169-171; Horváth Sándor: A kapu és a határ: mindennapi Sztálinváros. MTA TTI, Bp., 2004. különösen 52-53. 33
