Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai
kitekintünk a főváros és a nagyobb vidéki városok határain, akkor nyomban szembeötlik a parasztság egyes elemeinek a forradalmi szerepvállalása is. Ezen azonban a legkevésbé sem csodálkozhatunk, mivel (1) a parasztság üldözése az ötvenhatot megelőző néhány évben kirívónak volt mondható, következésképpen a rákosista hatalmi gépezet elleni természetes ellenérzéseik gyorsan felszínre kerülhettek, amikor a hatalmi gépezet egyik pillanatról a másikra látványosan összeomlott. Továbbá, a falvak véleményformálói mindig is elsősorban a gazdag(abb) parasztbirtokos családok soraiból kerültek ki, ami '56-ban is megismétlődött. Ezt az esetet példázza az a kitűnő ötvenhatos falusi társadalomtörténeti elemzés, mely szerint a Nógrád nevű faluban október 26-án kirobbant tömegdemonstráción a település lakosainak közel a negyede képviseltette magát személyesen, legalább úgy, hogy kiállt házának a kapuja elé, hogy ily módon kövesse nyomon a tüntetés eseményeit. Az aktívabb szereplők ugyanakkor nyilvánosan is hallatták a hangjukat, a forradalmi testületek tagjai lettek; a 797 lelket számláló település tíz százalékát alkották az utóbbiak (78 fő). Tegyük hozzá: mind kizárólag férfiak voltak. Az idézett falusi példa abból a szempontból is árulkodó, hogy a helyi birtokoscsaládok férfitagjai mellett ugyanazon családok fiatal leszármazottai is hamar mobilizálódtak: élenjáró szerepük főként a forradalmi események helyi beindításában, a kezdeményezésben volt igazán számottevő. A faluból részben már kiszakadt, az ingázó életforma folytán ahhoz már csak félig-meddig tartozó fiatal, 30 év körüli városi munkások hozták ugyanis magukkal a városból a forradalom szelét. Később sem szorultak ki teljes egészében a forradalom helyi eseményeiből: idősebb társaikkal, a valamikori módosabb parasztok férfi reprezentánsaival (nemegyszer az apáikkal) megosztoztak a vezető posztokon.9 Az ötvenhatos forradalomnak ez a falusi társadalmi képlete, kis megszorítással, bízvást általánosnak is mondható, mert ott is így alakultak a dolgok, ahonnan pedig nem jártak el nagy számban dolgozni a közeli vagy a távolabbi városok ipari üzemeibe. Erre vall annak a két Csongrád megyei falunak a vizsgálata, melyekre a Nógrádban tapasztaltnál kevésbé hatott az ingázás által közvetített urbanizáció. Ám itt is meglepően aktívak az elsőgenerációs, tehát a paraszti származású fiatal ipari munkások.10 Mi rejlik vajon a fiatal ipari munkásoknak falusi viszonylatban szembetűnően nagy forradalmi aktivitása mögött? Nem tévesztve szem elől, hogy forradalmi időkben is rendszerint a társadalmi hierarchia csúcsain vagy a közelében elhelyezkedő elemek, a módosabb, de legalábbis a törekvő egzisztenciák, a politikailag tudatosabb, a szervezettebb és tekintélyes személyek és csoportok játsszák a vezető szerepet, nem meglepő a falusi munkások és a valamikori módos parasztgazdák ilyetén forradalmi viselkedése. Az ötvenes évek viharos társadalmi átrétegződési folyamatai szintén hozzátettek valamit ehhez. A társadalmi emelkedés hagyományos paraszti-falusi módjának a két háború közt elsősorban a földbirtok gyarapítása képezte az elsődleges formáját. Ez a mobilitási csatorna azonban az 1940-es évek végétől mindinkább bedugult, majd teljesen el is apadt a városba költözés, illetve a városi ipari munkába állás következtében. Ilyenformán a mobil (az emelkedő) paraszti egzisztenciák, mindenekelőtt a paraszti származású fiatalok elitje a városi szakmunkásság sorait kezdte el gyarapítani egyre nagyobb számban. Mely mobilitási minta a két háború közt még teljesen ismeretlennek számított, mert folyt ugyan némi városba áramlás a falvak irányából, az azonban nem feltétlenül az ipari munkásság 9 Tyekvicska Árpád: Helyi forradalom. Önszerveződés Nógrád községben 1956-ban. In: Kapiller Imre, szerk.: i. m. 37., 41., 47 és 49. 10 Belényi Gyula: Párhuzamos falurajzok: Kistelek és Mórahalom 1956-ban. In: Kapiller Imre, szerk.: i. m. 14-15. 30
