Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai

sorait gyarapította, hanem többnyire a képzetlen munkások (a városi napszámosok, a városi cselédek) utánpótlásául szolgált.

A második világháborút követően ellenben - a szorgalmazott mobilitás politikai prioritást élvező gyakorlata folytán - mindez észrevehetően átalakult. Az extenzív iparosítás eredményeként teremtett megannyi új városi-ipari munkahely és a parasztfiataloknak a faluból való tömeges kiáramlása, nem utolsósorban a gyors átképzési programok hatására nem számított többé újdonságnak a paraszti sorból közvetlenül a privilegizáltnak számító szakmunkási sorba való felkerülés. Ezen átrétegződési folyamat következtében került előtérbe ötvenhat falusi bázisában egyik-másik „modem" társadalmi csoport, például a városokban foglalkoztatott nagyipari munkásság (ingázó része).11

S van itt még valami. A parasztság, mondhatni egyfajta történelmi tradíció jóvoltából, rendszerint idegenkedik a politikai tartalommal telített modern tiltakozási formák átvételétől. Ezért is viseli mindig magán a parasztiság hamisítatlan bélyegét a paraszti megkülönböztetés (a diszkrimináció) elleni „lázadás", a paraszti sors (örök?) fátumával való szembeszegülés. A „racionális paraszt" rendszerint azokat a másokéval összetéveszthetetlen életvezetési technikákat veti tehát latba sorsát javítandó, melyek kirínak a (modem) társadalomban e célból rendelkezésre álló cselekvési repertoárból. A paraszt - az érdekeit védendő - ilyenformán nem a szakszervezetnek, a pártpolitikának vagy a társadalmi tiltakozás modern formáinak (sztrájk, tüntetés) veszi közvetlenül is nagy hasznát. Fontosabbnak tűnik számára az, amit a hatalom, a hatalmasok kijátszásának szokásszerű praktikáiként régtől fogva ismer és gyakorol: az „úrdolga" látszatteljesítése, az adó eltitkolása, egyszóval, a fű alatti eljárások ravasz kimódolása és ügyes kivitelezése, a csoportszolidaritás és az egyéni ügyeskedés kombinációján nyugvó „csendes forradalom"; s persze a paraszti moralitás potenciáljának a tökéletes kihasználása (a szigorú munkamorál, az aszkétikus életvitel, a szűkös lehetőségek maximális kiaknázásának különleges képessége stb.). A Mancur Olson kollektív cselekvéselméletét is magáévá tevő meghatározás szerint „a parasztok nem szükségképpen cselekszenek közös vagy csoportérdekeik realizálása végett, egyéni érdekeiket gyakran fontosabbnak tartják, mint közös érdekeiket. (...) Ha tehát a kollektív cselekvés mindössze »a csoport vagy társadalom egésze számára nyújt kollektív előnyöket«, akkor a parasztközösségekben egyértelmű hajlandóság mutatkozik a közös problémák individuális szintű megoldására. (...) A kollektív cselekvéshez nem elegendő a konszenzus vagy akár a szükségletek intenzitása, hanem arra van szükség, hogy a parasztok úgy találják: egyéni érdekük fűződik... ahhoz, hogy erőforrásaikat közös érdekeik realizálására fordítsák."11 12 A falvak paraszti népe már csak ez okból is kevésbé veszi ki a maga részét a forradalmi akciókból, nagyobb teret engedvén ezáltal azoknak a falusiaknak, akik már megindultak a városiasodás útján, lévén hogy városi ipari munkássá vedlettek át.

A forradalom előkészítésében és irányításában ideig-óráig annak a fiatal baloldali, a rákosista rendszerhez korábban hű, idővel vele élesen szembeforduló, ún. revizionista értelmiségnek jutott döntő szerep, amely a forradalom történetírói emlékezetét is erőteljesen formálta 1957-től fogva. Ilyetén szerepük oly mértékben közismert, hogy nem szükséges e helyt bővebben is tárgyalni. Annál inkább megérdemli a figyelmet az egyetemi

11 A Horthy-kori falusi mobilitáshoz vö. Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a Horthy-kor- ban. In: Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris, Bp., 1998. 315-316.; az ötvenes évek jellemző paraszti/falusi mobilitási tendenciáiról Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a 20. század második felében. Osiris, Bp., 2001.194.

12 A sajátos paraszti értékrendről és habitusról Samuel L. Popkin: A racionális paraszt. ELTE, Bp., 1986. 88. (Szociológiai Füzetek 39)

31