Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Ferdinandy György: Még mindig élsz?

„Ez még mindig október 25. Elterjed a hír, hogy az orosz tankok megadták magukat, és hogy fellobogózva haladnak az Országház felé. Rohanok én is utánuk, véges-végig a Bajcsy-Zsilinszky úton. Ha ott van, Lajosnak a menet élén, a legelső harckocsin kell lennie.

Hát ott, a Parlament előtt, már csak halottak vannak. Elkéstem. A sebesülteket kiviszik a Ságvári térre, sűrű vérszag ül az árkádok alatt. A sortűz óta elmúlt már egy óra is, de az emberek most is csak találgatják, hogy ki és honnan nyitott a tüntetőkre tüzet. Nem az oroszok, mondják. Az első pillanatokban a tankok visszalőttek. Csak úgy vaktában, a padlásablakokra. A sorozat csak valahonnan felülről jöhetett."

Az életben maradottak vonulnak tovább. Ili addigra már a hátukra fordítgatta a halottakat. Kimerültén, kétségbeesetten indul haza. Hátha - amíg ő körberohanta a várost - már hazatelefonált Lajos.

Süt a nap, süket csönd ül a városon. A Városmajorban harangoznak. Mintha napok és hetek múltak volna el. Pedig még csak déli tizenkét óra van.

Újra kezdődik a várakozás. Egyetlen biztos pont van az életében: a harmadik emelet. A telefon.

Közben jönnek a hírek. All a harc, a Corvin mozinál benzines palackokkal gyújtják fel a tankokat. Budán az emberek sorban állnak. Hajnalban szétviszi a szél a friss kenyérillatot. Préda úr üzletéig nem jutott el a forradalom.

A szomszédok néha beszólnak. Hogy jöjjön át. Hogy egyen valamit. Ili nem mozdul. Ül a rádió előtt. Várja Lajost.

*

Azután egyszer csak nem bírja tovább. Vasárnap van, október 28-a. Az emberek azt mondják: győztünk. Budapesten győzött a forradalom.

Ili körbegyalogolja Budát. A Sportkórházban elfogyott a kötszer, az emberek beviszik a tartalékaikat. Az utakon véges-végig tankok állnak, az hírlik, vége. Mennek haza az oroszok.

A Károlyi-kertben két tizenöt éves gyerek sírján mécsesek. A címük ott van a sapkájukban, a fényképük alatt.

És Lajos? Lehetetlen. Már értesítették volna őt. De hát akkor mi történt? Végigjárja, újra meg újra, a közös barátaikat. Mindenki megvan. Az utcákon romok, leszakított vezetékek, kiégett villamosok.

Az Akácfa utca és a Rákóczi út sarkán a Sztálin-szobor maradványai. Ide vonszolták. Aki teheti, tör magának belőle egy darabot. Az Alsóerdősoron végignézi a felvételi listát, de a sebesültek között itt sem találja Lajost.

Sötétedik, mire hazaér. Bejön hozzá egy barátnője, a Zeiss Babi. Vigasztalja, azt mondja, hogy már régen tudnák, ha történt volna valami.- Mindennap telefonált! Volt úgy, hogy napjában kétszer is! - mondja zokogva Ili.

Asztalhoz ülnek, tegnapról van még leves. Bekapcsolják a rádiót, ilyenkor este üzeneteket közvetít Amerika.

Éppen enni akarnak, amikor hármat csengetnek. Három hosszú csengetés: most már ez is örökre a fülében marad. Feláll, kirohan. Az ajtóban a szomszéd.

6