Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Ferdinandy György: Még mindig élsz?

Ferdinandy György

Még mindig élsz?

Székely Ilona emlékére

Nem tudom, mások hogy vannak vele. Vajon minden szökevénynek megfor- dul-e a fejében, hogy mi lett volna, ha vállalja a sorsát. Ha nem fut bele a vakvilágba, hanem - lesz, ami lesz! - csakazértis itt marad.

Én ilyenkor, október végén, minden évben a régiekkel álmodom. Azokkal, akiket magukra hagytam ötven éve. És akik minden évben felkeresnek egy-egy ilyen ködös hajnalon.

Még mindig élsz? - kérdezik. És: miért folytatod? Van úgy, hogy írnak. Egyszer csak elém kerül egy napló, egy levél. Megszólal egy ismerős, síron túli hang.

Mint most is, ez a sárga, nyolcoldalas kézirat. Ili küldte, valahonnan a másvilágról. Hadd tudjam meg, mi lett belőle. A szőke szomszédlányból, aki akkor, ötven éve, itt maradt.

Kint találtam, az utcán. Lomtalanítás volt, s lomtalanításkor én is körbejárok a hegyoldalon. A guberálók hagynak. Őket nem érdekli, csak a fém. Én meg a papírok között matatok.

Szép írás, levegős. Dátumozva vannak az oldalak. Annak, aki teleírta őket, fontosak voltak ezek a sárga lapok.

„Ma kitakarítottam a szobámat" - áll a felébe tépett első oldalon. „Éppen vasalni kezdtem, amikor rám nyitott Lajos. Pénzt hozott, cukrászdába hívott. Megbeszéltük, hogy délután a Hauemál találkozunk."

Ili asszony, ez a Lajos itt, a férje. Külön élnek, az albérletébe nem enged be férfi látogatót a tulajdonos. Ilyen idők jártak. Ház nélkül házasodtak a férfiak.

A második oldal már hibátlan. „Október 23-a" - áll a bal felső sarokban. Kiborítom a dobozt, összeszedem mind a nyolc lapot. A cigányok elvonszolnak egy gázrezsót. Intenek, leporolom a zsákmányomat.

Ezt a második oldalt éppen csak átfutom. Aznap még itt tébláboltam én is, a Petőfi- és a Bem-szobor között. Ili is valahol velem énekelte a Himnuszt a tömegben. Még nem tudtuk: mi ez. Hőbörgés, örömünnep, vagy forradalom?

Az Országház előtt azután történik valami. Lent a téren Nagy Imrére vár a tömeg, amikor az asszony ismerős sziluettet fedez fel odafent a balkonon. Egy szőke fiatalember áll a mikrofonnál. Amikor megigazítja a szemüvegét, ráismer. Ő az, a férje. Elszorul a torka, kishíján sírva fakad.

4