Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Füzi László: Az esszéíró
Az alkat és a sors nem tette annyira személyes hangoltságúvá az ő írásait, mint amilyenek Némethéi voltak - más párjukat azonban nem tudom elképzelni. írásaik nem egymást helyettesítik, hanem egymás mellett állnak: Németh esszéi személyes sorsmutatóként léteznek, Cs. Szabó írásaiból pedig akár egyfajta objektív korképet is kibonthatunk. „A görög irodalomban önmagamat fedeztem fel - írta a harmincas évek közepén Németh László Kerényi Károlynak. - ...Elektra, Antigoné, Philoktetész nem hősök voltak, akiket szerettem, hanem egymást követő állapotaim: lelkem tartalmát csodálatosan fedő szimbólumok. Ha csatangoló érdeklődésemre kerestem igazolást, Hérodotoszra hivatkoztam, írói vérmérsékletem egy Arisztophanész-tanulmányban lobbant fel a legtisztábban s életemmel és halálommal a keresztény és a művészi halhatatlanság helyett azt a szókratészi halhatatlanságot igyekszem megközelíteni, melyet Apolló-tanulmányodban oly kívánatossá tettél. Lehet, hogy amíg állapotaimat és törekvéseimet róluk neveztem el s velük testesítettem meg, sokban félreértettem őket, sok mindent beléjük magyaráztam - de az, hogy beléjük magyarázhattam, szinte mindenestül elfértem bennük, nem igazolja-e még a félreértésemet is?" Az azonosulásnak ez a hőfoka Cs. Szabó Lászlónál soha nem tűnik fel. De azt sem figyelhetjük meg, hogy az esszé önéletrajzzá vagy az önépítés eszközévé válik. Ha Cs. Szabó mégis azonosult írása tárgyával, akkor ez az azonosulás mindig a kultúrán belül történt meg. Akkor, amikor Delphoiban a kasztáli forrásnál tenyerét segítségül híva ivott a vízből, Csokonaira és Berzsenyire gondolt... A legteljesebb azonosulást utolsó görög útján rögzítette: a mólót az első lakatlan szigetig káprázatos aranyhíd kötötte össze, az aranyhídon pedig a parti biciklista biciklizett tovább, Hermész legújabb kori megtestesítőjeként: „Ez volt az égiek Nagy Díja az utolsó görög úton. Olyan zsongító megnyugvás áradt végig rajtam, mint egy frissen beavatott hívőn, aki előtt feltárult egy misztériumvallás." De még ekkor is megjegyezte: „Sohasem árt a nagy tapasztalat, tudás, műveltség, de nem is használ sokat. Csak a látomásból lesz kegyelmi állapot. Higgyj a csodában, ha költő akarsz lenni." Cs. Szabó azonban nem költő volt, hanem esszéista, tapasztalattal, tudással, műveltséggel megáldva - s noha a személyességet nem zárta ki az írásaiból és az írásai tárgyához való viszonyából, az soha nem járt együtt a tárggyal való teljes azonosulással. Cs. Szabó esszéi nem az én vallomásai voltak, nem is az önépítés eszközei, s még csak nem is a tájékozódás eszközei, hanem - s itt visszautalok arra, amit Bányai János írt - beszámolók az adott képhez, történelmi jelenséghez, városhoz, tájhoz való viszonyáról. Önmagukon túlmutató céljuk nem volt - írásaiba beleléphetünk, mert soha nem önmagának, hanem az embernek a választott tárgyhoz való viszonya foglalkoztatta. Az én szememben talán ezért éppen ezek az írások az esszé par excellence megtestesítői. Igen, ha az esszére gondolok, akkor Cs. Szabó László írásai jutnak az eszembe. Cs. Szabó Lászlóhoz ennek ellenére sem fogok olyan közel kerülni, mint mondjuk József Attilához vagy Németh Lászlóhoz. Nem azért, mert nem akarok hozzá közel kerülni, hanem azért, mert Cs. Szabó ezt nem engedi meg. Elegáns távolságtartás jellemzi az írásait, a személyességen belüli távolságtartás, tudom, hogy mit gondolt Delphoiban, miről beszélgetett Tolnay Károllyal, tudom, hogyan emigrált, olvastam a Shakespeare- darabok értelmezését, ismerem életének külső történéseit, de róla magáról alig tudok valamit. S nemcsak hogy magáról keveset beszélt, hanem a korról is, amelyben élt - noha a huszadik század mélyen belelépett az ő életébe is. Ha valahol, akkor azt hiszem, hogy az írásai töredékességében, az életmű töredékességében kell keresnünk a huszadik század lenyomatát az ő világában... S bár Cs. Szabó László személyes világához nehezebb közel kerülni, mint Németh László vagy József Attila világához, mégis, legtöbbször az ő írásaihoz fordultam segítségül. 152
