Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Podmaniczky Szilárd: Morbid apokalipszis
Podmaniczky Szilard Morbid apokalipszis- piszkozat Foltics Gyula nevének elhallgatásával járult hozzá az alábbi történet közreadásához, ezért a következőkben Gyutics álnéven szerepel, ami ha mégis Foltics Gyula történetére emlékeztet, teljesen rendjén való. A busz, amin Foltics Gyula, akarom mondani, Gyutics utazott azon az őszi délutánon, erdős, sík vidéken kanyarogva követte az aszfalt útvonalát. Gyitics olykor percekig várta, hogy kiérjenek az erdőből, és ismét megpillanthassa a távoli hegyvonulat szürke sávját, s magába olvassza a távlatosság reményével, amire Gyoticsnak oly nagy szüksége volt az elkövetkezendő napokban, hónapokban. A buszon számtalan hely maradt üresen, Gyutics mégis állt, hátán púpként magasodó, vaskosan megpakolt, vékony szövésű posztó hátizsákjával, két kézzel kapaszkodva nézett a távolba, s időről időre megszállta a bizonytalanság, vajon most csúszott-e ki végleg talpa alól a talaj, vagy most nyerte vissza igazán. Ma reggel gyógyultan engedték szabadon, s magában is mintha tisztaságot érzett volna, de ezt az állapotot nem tudta mivel megtölteni. Egyszerű örömöt érzett afölött, hogy annyi év után, a teljes megsemmisülés kapujában leszokott a kábítószerről. De most tisztán is láthatta, ha odaveszik, az is mindörökre megoldás marad. Ám most mégis, ha már sikerült leszoknia, talán megpróbálhatja egy másik útvonalon elhagyni az életet, amire nem mondhatják majd egyszerűen, hogy a kábítószer miatt történt, nem, mert a kábítószer felemelő pusztítása már mindennek csak árnyjátéka, csak egy érthetetlen és visszataszító sziluett. Gyutics három hónapja múlt 39 éves, s ha nyolcvanig él, akkor ez még csak a fele, gondolta, végtelenül egyszerű szomorúság ült az arcán, a szomorúság tisztasága, amelyről tudta, innen csak elindulni lehet. Gyutics eredeti foglalkozását nézve autószerelő volt, de az iskola után két évvel odahagyta a szakmát; szeretett bütykölni, de nem találta magát otthon benne. Aztán előbb rajzolni tanult, miközben hajnali újságokat hordott szét félálomban, s mikor első novelláját minden további nélkül közölték egy folyóiratban, álnevét megtartva újabb novellákat írt. Elsősorban drogos történeteket, amiknek nagy piaca volt akkoriban, úgy mint a kultúra globalizációjának, vagy a kisebbségek asszimilációjával foglalkozóknak, meg minden olyan témának, amivel Európa-szerte álhumanista gerjedelemből táplált trendi érzékenységüket reprezentálhatták a folyóiratok, valódi, érdemi mondanivaló nélkül. 4
