Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Cseke Péter: „Hálát kell adnom a kisebbségi sorsnak”

holdudvarát. Egyre inkább azt tapasztalja, hogy az általa kidolgozott kor- és mentalitás- történet szótárából rendre kikopnak az olyan fogalmak, mint erkölcsi bátorság, írástudói éthosz, írástudói felelősség, humánum, transzszilvanizmus, erkölcsi forradalom, nemzeti lelkűiét, nép-nemzeti értékvilág, minőség, hit, helytállás, küldetés, kisebbségi sorsvállalás, értékteremtő fájdalom, identitásőrzés, kollektivizmus, népszolgálat, kollektív felelősség, közösségközpontú ideológia, méltóság, morális parancs, értelmiségi felelősség, derűlátás. A „Makkai-dossziét" elemző tanulmány fogalmi hálójában viszont már ott van a paradigmaváltásra utaló önigazolás, az (ön)manipuláció, a kisebbségi lélek- és jellemtorzulás, a kompenzálás, a defetizmus, a fatalitás, az értelemvesztés, az értékvesztés, a nihil drámája, az elitszerep válsága, az otthontalanság, a menekülés, az „önpusztító lojalitás", a túlideologizáltság, az „utópisztikus közösségeszmény", az individuum önérvényesítése, a demoralizáló pesszimizmus, az érdekérvényesítés józansága, a gyarlóság abszurditása. Mindez már nem Gáli Ernőt jellemezte, hanem a kort, amelyben szellemi ellehetetlenülésével küszködött.

Bár az erdélyi magyar kisebbségi helyzet ma is emberhez méltatlannak minősíthető, ez nem jelenti azt - üzeni a józanság mai és holnapi megszállottjainak -, hogy ilyen körülmények között el kellene veszítenünk méltóságunkat. A sajátosság méltóságának a kiküzdését hagyta ránk örökségül - állapíthatjuk meg halálának ötödik évfordulóján.

82