Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal

Radomsko melletti faluból, ahol, mint mesélte, a házaknál orvosság gyanánt darabka szárazkolbászt tartanak, azt adják oda szopogatni a beteg csecsemőnek. - Gondolod, hogy az segít? - kérdeztem tőle hitetlenkedve. - Hát, persze - válaszolta meggyőződéssel, és újra hallgatásba merült. Jobb oldalamon a sovány, beesett, himlőhelyes arcú W. ült. Időváltozáskor nagyokat nyögött, mert, ahogy egyszer bevallotta, szaggatott a térde, méghozzá egy golyótól, amelyet egy erdei csatában kapott. De hogy ott ki kivel harcolt, ki lőtte meg őt, azt nem akarta elmondani. Volt köztünk néhány jobb családból való fiatal is. Ok tisztán jártak, jobb öltözetben, a lányok magas sarkú cipőben. Ez azonban szembeszökő kivételnek, ritkaságnak számított - a szegény, ködmönös vidék volt többségben: gyűrött vihar kabátok, foltozott szvetterek, perkálszoknyák.

*

A professzor asszony fényképeket is mutogatott nekünk antik szobrokról és bronzvázákra festett görögökről - arányos, szép termetű, nemes, barátságos vonású emberekről. Azok a görögök ismeretlen, mitikus világhoz tartoztak. Azt a napból és ezüstből szőtt, meleg, fényes világot karcsú héroszok és táncoló nimfák népesítették be. Nem tudtuk, hogyan viszonyuljunk hozzá. A képeket nézve Z. komoran hallgatott, W. összegörnyedve fájó térdét masszírozta. Mások figyelmesen, de távolságtartóan nézték a fényképeket, nem tudták elképzelni azt a távoli, irreális valóságot. Nem kellett arra várni, hogy megjelenjenek a civilizációk összecsapását előrevetítő emberek. Erre az összecsapásra már régen sor került, hetente kétszer, abban a teremben, ahol tudomást szereztem arról, hogy élt egyszer egy Hérodotosz nevű görög.

Semmit sem tudtam még az életéről és arról, hogy ránk hagyott egy híres könyvet. Egyébként azt a Történelem címet viselő könyvet akkor úgysem olvashattuk volna el, mert lengyel fordítása éppen szekrénybe zárva pihent. Hérodotosz könyvét a XX. század negyvenes éveinek közepén fordította le Seweryn Hammer professzor, s a kéziratot leadta a Czytelnik kiadónak. A részleteket nem sikerült felkutatnom, mert a teljes dokumentáció elveszett, de az tény, hogy a fordítást a kiadó 1951 őszén nyomdába adta. A könyvnek, ha semmi nem jön közbe, 1952-ben meg kellett volna jelennie, s így még akkor kezünkbe vehettük volna, amikor ókori történelmet tanultunk. Csakhogy nem így történt, mert a könyv kinyomtatását váratlanul visszatartották. Ma már lehetetlenség megállapítani, hogy ki hozta meg az erre vonatkozó döntést. A cenzor? Gyanítom, hogy igen, de pontosan nem tudom. Elég az hozzá, hogy a könyvet csak három évvel később, 1954 végén nyomtatták ki, és 1955-ben jelent meg a könyvesboltokban.

Csak sejteni lehet, hogy miért telt el oly sok idő a kézirat nyomdába küldése és a könyv megjelenése között. Nos, ezekre az évekre esik a Sztálin halálát megelőző és az azt közvetlenül követő időszak. Hérodotosz könyvének kézirata akkor került nyomdába, amikor a nyugati rádióadók már pedzegették, hogy Sztálin súlyos beteg. Az emberek nem ismerték a részleteket, de féltek egy újabb terrorhullámtól, és úgy döntöttek, hogy inkább meglapulnak, nem kockáztatnak, hanem csöndben kivárnak. Feszült hangulat uralkodott. A cenzorok megkettőzték éberségüket.

43