Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
női hajszál Érdekes a hosszú női hajszálak természete. Ha a ruhánkról le akarjuk őket tisztogatni, csodamódon mindig visszatérnek hozzánk. Ha a mosdóban akarjuk eltüntetni az ujjunk köré csavarodott szálakat, a víztől megváltozott hajlékonyságukkal fognak ki rajtunk. Képesek megkapaszkodni mindenen, rágu- bancolódni egy gombra, egy kilincsre, szinte bárhová. Ha viszont sikerül egyet elkülönítenünk, és megpróbálunk csomókat kötni rá, virággá hurkolni azokat, roppant kényes dologra vállalkozunk: kitűnik, mozgékonynak hitt ujjaink menynyire ormótlanok, nehézkesek. A lefolyóban szétbogozhatatlan hajgubancokat találunk, s a szekrény alatti porcicák is úgy tapadnak egy-két szál haj köré, mintha elektromos vezeték lenne. Lackfi János nők A nőkönyveket külön. Ötödik dombocska. Némelyiket hasra, másikat hanyatt. Élére egyiket sem. Nem nyitott ma ki nőkönyvet. Amit nyitna, nincs itt. Amit nyitott már, nem nyitja újra, időveszteség, fölös visszatekintés, fölös szívdobogás, vagy még az se. Akkor meg minek. Onagy Zoltán nőlevél Lila papír, zöld tinta, nőlevél a Filozófiai kislexikonból. 1998. Azanyád, mondja. Azt gondolta régen, elolvasgatja még, de elöl nem hagyhatja, ezért olyan kötetbe bújtatta, ahonnan véletlenül se kerülhet illetéktelen kezekbe. A lexikon éppen megfelelőnek látszott. Olyannyira, hogy ő maga se találta meg aztán. Belenéz. Idegen. Manír. Egy manír nő. Csinált hisztériák, csinált szenvedély, tettetett a talpától a feje tetejéig. Tettetett oralitás, ami még el is ment a maga idején, ha elnézőbb kicsivel. Persze azzal is problémák. Az oralitás a fejben maradhat, a levelet apró darabokra tépi. Fölösleges volna most bukni meg vele, miután utolsó érvényei is elenyésztek a messzi tájban. Onagy Zoltán NY nyelvi hagyomány A hagyomány elsősorban a történelem, a néprajz, a művelődéstörténet vagy az antropológia fogalma. Most azonban a nyelvi hagyományról lesz szó, arról a fogalomról, amelyről viszonylag keveset beszéltünk, jelenségét nem jártuk elég alaposan körül, fontosságát nem hangsúlyoztuk. Talán fölösleges? A Magyar értelmező kéziszótár szerint a hagyomány: „Közösségben tovább élő (tudatosan ápolt) szokás, ízlés, felfogás, ill. szellemi örökség". Lássuk a Magyar néprajzi lexikon hagyomány-meghatározásának egy részletét: „a közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája. A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele, az élők világában egyedül az emberi közösségek sajátja, amennyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják (pl. a nyelv), amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle típusú (szociális, etnikus) közösségek tagjainak birtokává, szervezik 111
