Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
az eredetire, mintegy jelzésképpen: ha kritikusom emlékszik még az inkriminált passzusra, és hajlandó kikeresni utólag, akkor leszűrheti reakciómból a valódi véleményemet. Ha nem emlékszik, megmarad az a jó érzése, hogy egyszer „tisztába tett" engem, szerzőjét. Ilyen apró dolgokban többet ér alázat és békesség a felesleges hőzöngésnél. A jogos kritikát, még ha olykor önérzetesen ágálok is ellene, általában titokban megfogadom. Kidobom a verset, kicserélem a lifegő elemet. Próbálok nem különbséget termi a számomra mérvadó és nem mérvadó személyektől jövő vélemények közt. Számos alkalommal lepődtem már meg, amikor nem biztos ízlésű irodalmárok mutattak rá nyilvánvaló hibára itt vagy ott. Ilyenkor, ha kellemetlen is, igyekszem mindig elismerni, hogy igazuk van. A gőg félrevezet. Olyan nincs, hogy valakinek már csak „elvből sem" lehet igaza... Lackfi János kultúraváltás Korunk, az informatika társadalma, a techno-kulturális világ, vagy más megnevezéssel: a gazdaságkor - egyszerű terminológiával - a kultúraváltások időszaka: globalizmus, lokalizmus, paradigmaváltás, terminológiacsere, új médiumok megjelenése, a -* hagyományok, a nyelvváltozatok születése és visszaszorulása stb. Mindebben egyetlen közös kérdés van: ezek a jelenségek, rendszerek vajon képesek-e az emergenciára, a kiemelkedésre, vagyis magukban hordozzák-e az adaptációt, a korábbi rendszerek elsajátítását, vagy éppen ellenkezőleg: képtelenek rá, s az -» emergencia helyett a süllyedés, a csökkenés, a nivellálódás és a megsemmisülés felé vezetik a környezetet, kultúrát és netalán az emberiséget. Illetve az is figyelembe veendő, hogy mi tekinthető általános emergens folyamatnak, s mi az esetleges mellékfolyamatok (részek, részegységek), mechanizmusok leegyszerűsödésének. Egyáltalán szétválaszthatók-e ezek a folyamatok? Ugyanis meglehet, hogy a kellő szétválasztás hiányában „búsulunk" valaminek az elvesztésén, a „régi", „szép", „hagyományos" pusztulásán. Ez természetesen egyfajta antropológiai érzés is, de éppenséggel az emergencia velejárója is egyben. Az is kérdés, hogy a korszakunkban zajló kultúraváltás valóban egy korábbi (literális) kultúra pusztulását jelenti-e, avagy csak a szemiotikái rendszerek közötti átrendeződést. A -* Gutenberg-galaxist fölváltó „internetgalaxis" is lehet egyfajta emergencia, kumulatív kulturális hatás. Mi még fél lábbal a literális, verbális kultúrában vagyunk, de lehet, hogy ennek a helyén egy ugyanilyen értékes, de más minőségű kultúra, a -* hipertextualitás, a vizualitás világa szerveződik. Lehet, hogy így van, lehet, hogy az abszolút elveszettség és „megvezetettség" világa. Kinek van erre érvényes válasza? Fölösleges a hagyományos kultúra védelme? Ismerjük az iskola, a „kultúra", az oktatás válságáról hozott adatokat. Látjuk a világ mediatizálódását, vagyis a médiának az egyénre, a közösségre, a kultúrára gyakorolt hatását. Tudjuk, hogy a beszédiram az elmúlt évszázadban csaknem a duplájára gyorsult, de vajon gyorsulhat-e még a megértés határain belül? Milyen nyelvi szerkezetek, változatok szorulnak vissza vagy kerülnek előtérbe? A kérdés úgy is fölvethető, hogy van-e, lesz-e köznyelv? Tényleg véget ér-e eddig ismert formájában a „Gutenberg-galaxis", s vajon az -* internet-világ tényleg 101
