Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
gedhetik:) ők bizony remekműveiket amaz áldott ceruzacsonkkal róják, amit elemista koruk óta ki nem engedtek markukból és miért? Mert „az az igazi". Mely fogyatékosságuk a büszkeségük - az istenáldottság jele. Nagy távolság- tartással tisztelem ceruzacsonkjukat csakúgy, mint meggyőződésüket, hogy „az az igazi". Jómagam már ilyen plebejus vagyok: van merevlemezem, fájlom, könyvtáram/alkönyvtáram, száz gigabájt memóriám (amit most pöcögök, az is belemegy), és előszeretettel szörfölök a világhálón. Hetven éven át gépi szerkentyűkön írok (vagy diktafonba mondom). Ha mindez nincs kéznél és nagy kénytelenségből ráfanyalodom a ceruza-csonkra - hát isten az atyám: a kezem „útban van". Már ilyen plebejus vagyok. (Eddig a közbevetés). Ebben is; meg abban, hogy szemetszúró-fölöslegesnek tartom a mi időnkben - történelmi mutációra érő századunkban - azokat a léhűtőket (jól hallottátok: léhűtőket), akiket „király uratoknak" tiszteltek, még akkor is, ha azt állítjátok, hogy istenetek szent kegyelméből csücsül ott, ahol csücsül: a trónon. A trónja: maradhat. A színpadi kelléktárba vele. Határ Győző kommunikációs formák -* távirat Balázs Géza köldöknéző búsmagyarság Történelemszemléletünk alapján szinte örököljük, sőt, ami még rosszabb, zsigereinkben hordozzuk. Ezért nehéz lesz csak úgy egyszerűen feleslegessé nyilvánítani, és mint ilyet kidobni. Talán ha mind az elit, mind a népi kultúránk erősebb lenne, akkor lehetne helyettesíteni fejemelő optimista magyarságtudatot képező tényezőkkel. Csatári Bálint költés A prófétikus költészet a betelt törvény túlcsordulása: az igazság kiömlése, pazarló elköltése: „GYŰJT, AKI VELEM TEKOZOL!" Tábor Ádám könyv Az még nem olyan nagy baj, ha egy író mindent megír, ami az eszébe jut. Kínosabb, ha azt is, ami nem. Balia D. Károly könyvek a magasban A legfelső, a plafon alá szorult köteteken látható porréteg. Oda rendszerint azok kerültek, amelyek nyilvánvalóan nem kerülnek kézbe soha többé. Eszébe jutott, Jack London olvasási technikája. Táskányi új regénnyel, esszével és egyebekkel szállt vonatra egyik nagy amerikai városból a másikba menet, és miután átfutotta, rögzítette az agyban, amit kellett, a kötetet kikúrta a hálókocsi ablakán. O meg soha egyetlen könyvet el nem dobott. Pedig ezeket, gondolta a férfi, ezeket elajándékozhattam volna. Vagy pedig most, nézte a nyitott erkélyajtót, megcélozhatnám a virágágyást. Eljátszott a gondolattal. De 98
