Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
elvakult taláros testületben - mert úgy tűnik, Németh István is elvágyódik erről a vidékről. Herceg János már nincsen. Messze a nyolcvanon túl, szélütötten, térden, könyökén kúszott fel a doroszlói portavégen langyosodé Mosztonga- partról a házáig, mert a világa mégsem ott volt, a frissen kaszált heréskertben, hanem a könyveket, festményeket egybefogó lakásának falai között. Szívvel, tüdővel küzdve, fürdőgatyában, a tarlón kúszva, ide visszajutott. Hazájába, az -* anyanyelvbe? Dehogy. A halál kapujába, a sárfalusi idegkórházba, ahol a régi fekvőtámaszok emlékén visszakúszott írót senki meg nem látogatta, kivéve ifjabb újságíró-kollégáját, aki nemes egyszerűséggel csak „öreg tökös"-ként tisztelte irodalmunk metaforikussá növekedett alakját. Ne írjál Te nekem ~ról! Elhunyt színészekről se! Semmiről se írj! Ephemeria Silver irodalom II. Az ~ban csak az a fölösleg, amit nem olvasnak el. De ki tudná megmondani, vajon mi az, amit olvasnak? Érdekes lenne - akárha a játékkiállításon - titkos tintával jelölni meg a soha el nem olvasott irodalmi műveket. Egy saját könyvvel már egyszerűbb a helyzet. A fölösleg az, ami nem fér el a lakásban. Műanyag zsákokban hordok fel könyveket a padlásra, különben kiszorítanának a „hatalmas" másfél szobámból. És az ~ élete? Nahát, ez aztán igazán egyszerű: van fél tucat, akiről azt mondják, ér valamit, illetve a nyakába aggatnak évente valamit, illetve úgy tesznek, mintha író volna, a többi a fölösleg. Mert a kánon - mindegyik - egy kanna, kiömlik előbb vagy utóbb a tartalma. -* könyv- és iratgyűjtés Toldi Éva írott szó Körülnéz az ember egy újságosbódénál, s azt látja, fölösleg van színesszagos képekből és semmitmondó szövegekből a lapokban. Egyáltalán, a papírra nyomtatott szóból, eladhatatlanul... Mégsem a visszárura, az ún. remittendára gondolok. Nem elsősorban... Fölösleg papírból, szóból... Akkor minek szaporítsam én is a papírra írt szavak halmát? Sok beszédnek amúgy is sok az alja... A sok beszéd meg, mint áradt víz: sok szemetet visz, sőt azt is szemétté rontja irdatlan erejével, ami az ár érkeztéig tán hasznos és jó volt... Mégis mily sokan isszák ezt a megáradt, ezért szennyezett vizet. Pedig azt gondolhatnánk, az efféle, mindent rontó fölöslegből senki nem kér! Ehhez megint odarendelődik a hiány. Az okos, szép szavak hiánya. Ha meg van is, oly kevesen figyelnek rá. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy mindezt - megváltoztatva a megvál- toztatandókat - a hanggal és mozgóképpel dolgozó (manipuláló!) elektronikus médiára is értse valaki. Abból is van feleslegesen sok - a „válassza mindenki a neki tetszőt" (ál)szabadsága, valójában az üzlet jegyében. Ittzés Mihály Isten (Minden, Semmi) Megkérdeztem egy írót, egy igazi írót, hogy szerinte mi a fölösleges dolog a világon. Isten, mondta azonnal, és átléptünk egy villa90
