Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
közrebocsájtása (amelyek ellen még csak jogorvoslatot sem lehet kérni, mert a kezdeményezők azonosíthatatlanok!) igen sok ártatlan embert keverhet súlyos gyanúba, emellett rombolhatja a társadalom belső erkölcsi kohézióját, amely a magyar társadalom esetében talán sohasem (a diktatúra idején sem) volt olyan gyenge és sérülékeny, mint éppen a jelenben. A „gumicsontok" persze jól jövedelmező közfogyasztási termékek, persze nem a társadalom és az ország, hanem néhány, esetleg azonosíthatatlan, érdekcsoport számára. De jó is lenne, ha ezek helyett a „gumicsontok" helyett a politikai élet, a sajtó, a közfigyelem olyan kérdésekkel próbálna számot vetni és megküzdeni, amelyek történelmi kihívásokként várják az okos és hiteles válaszokat. A magyar gazdaság fejlődése, a szociális gondok, a nemzeti kultúra védelme, az európai integráció vagy a határokon túl élő magyarság iránt érvényesítendő szolidaritás - nos, ezek azok az ügyek, amelyek nem tartoznak a „fölös legek" közé Gutenberg-galaxis Lehet betű nélkül élni??? - Lehet. A mai Magyarország lakosságának kb. harminc százaléka él nélküle! gyorsétkeztető hálózatok Nem nevezem meg ezeket, mert az -» hirdetés volna. A hagyományos helyi ételek kiirtására, a világ táplálkozásának egységesítésére törekvő, a változatosságot csökkentő, gyakorlatilag egyforma helyek. A sokféleség csökkentése önmagában is egészségtelen, de az ezen hálózatok jelentős részében kapható ételek összetételük miatt a szakemberek szerint különösen azok. -* adalékanyagok gyűjtemény Egy sarokban felnyitatlan kartondoboz valami korábbi költözésből, tele tízéves, elfelejtett iratokkal, kéziratokkal. Egyszer már kibontottam végső kétségbeesésemben, mikor sehogy sem találtam valamit. Azonnal vissza is zártam - hogy mi lehetett benne, már nem emlékszem, csak a rémületre, ami elfogott hirtelen. Egyik polc alatt kihantolatlan gyerekkorom relikviái: nyári naplók, nagy lóbetűkkel, számítógéppapír-rollnikon, végtelenítve, magam rajzolta képregények tele huszárok kalandjaival, kopírpapírra átmásolt lovagi páncélok, rajzok az Aurora cirkálóról (ezt anno megtanultam emlékezetből, kéményestül- mindenestül). Napközis koromban az efféle rajzoknak nagy volt az árfolyama. Az egyetemes valuta a tiszta papír volt, egy-egy jól sikerült lovagi tornáért akár négy-öt lapot is inkasszálhattam. Amin aztán mondjuk szalvétát cseréltem. Nemrég megtekintettem régi szalvétagyűjteményemnek emlékeimben mesés kincsként megmaradt darabjait, melyeket húgom einstandolt és olvasztott be új szerzeményei közé. A jó kis minőségi darabok felnőtt, fogyasztói fényben szánalmas, legjobb esetben keletnémet éttermi olcsóságoknak tűntek. Mellettük a sarki ápiszban manapság kapható díszszalvéták legalább hét nyelven beszélnek. Sic transit salveta mundi... Pomogáts Béla Balázs Géza György Lajos 79
