Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Megszilárdult rágós alakulat. A föl, fel 'valaminek a felső része, fölseje' főnév fölös feles 'sok, szükségtelenül sok' származékából jött létre -leg módhatározóraggal. A nyelvújítás korában vált főnévvé (vö. előleg, esetleg). Főnévként valószínűleg Széchenyi István használta először. (.A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. k.) Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik úgy vélik, hogy egy szó, egy fogalom jelentése a szó, a fogalom története. A keletkezéstől, a kialakulástól a megrögzített- ségig, majd onnan a változásig, meghatározott alakok elavulásáig, kihalásáig, elfelejtéséig tart a történet, amelynek lényege éppen a rögzíthetetlenség, a változásra szüntelen készség. Ki hinné első pillantásra, hogy a legnagyobb magyar élt először a főnévvé elő(?)lépett 'fölösleggel', jóllehet ugyanő fordult szembe az áldatlan magyar mezőgazdasági termelési és hitelviszonyokkal, amelyek egyrészről a fejlődést előmozdító eszközök hiányát jelezték, másfelől a korszerűtlen termelési viszonyok miatt azt, hogy nemigen tud kialakulni az a fölösleg (az a szükségtelenül sok, az a bevételi többlet), amely ezáltal a volt helyébe lépő lesz-t szeretné hinni Magyar- ország sorsának. Nem kevésbé tanulságos, miként lesz valaminek fölsejéből, felső részéből (vagy valakinek fölsejéből?) a szükségletet meghaladó mennyiség. Hozzátéve ehhez, hogy a szükséglet szintén meghatározásért kiált, létezik-e általánosan elfogadható, egységesítő szükséglet, vagy kinek-kinek más-más a szükséglete; így ami esetleg egyeseknek szükséglet, másoknak fölösleg, egy harmadik résznek hiány (vö. Forrás „hiány" - tematikus szám). Először talán azt kellene tisztázni, mennyi az elég; de lehet-e? Vagy azt, mennyi a sok? Mert azt, hogy a kiadáshoz képest bevételi többlet mutatkozik, az első megközelítésre egyszerű matematikai számítás, összeadás, kivonás. Csakhogy gazdasági szakemberek révén, akiket a fölösleg és a hiány foglalkozásuknál fogva foglalkoztat, olyan bűvészmutatványoknak szenvedő részesei vagyunk évtizedek (évszázadok?) óta, amelyek a hiányt fölöslegessé varázsolják. Pontosabban szólva, addig játszanak a számokkal, amíg a makro- meg a mikrogazdasági mutatókból a hiányt elkendőzve fölösleget képesek felmutatni. A fölösleg tehát képlékeny jelentésű; egy kiadói szerkesztő kétség- beesetten állíthatja, hogy a magyar vers-, novella- és regénytermés erős fölöslegről árulkodik, aztán fölösleg mutatkozik írószövetségekben, írókban; megfordítva: nincs az az író, aki a maga termését a fölösleg közé sorolná, a többieké /ö/tehetőleg az, az övé persze nem. Akadt olyan politikus, aki nem átallotta kijelenteni, hogy Magyarországon filozófusból fölösleg van, ezzel párhuzamosan védhető lenne az az álláspont, miszerint Magyarországon képviselőkből van fölösleg. Akadt olyan hivatalos személy, aki fölvetette, miszerint Magyarországon orvosi egyetemekből fölösleg van, ezzel szemben aligha tagadható teljes mértékben, miszerint jó orvosokból, kötelességtudó-lelkiismeretes egészségügyi dolgozókból Magyarországon nincs fölösleg. Végignézve a Magyar Tudományos Akadémia úgynevezett köztestületi tagjainak névsorát, a folyamatosan szaporodó akadémiai doktorok, tudomány doktorai egyesek szerint: szükségletet meghatározó mennyiség. Mások szerint Magyarország nem csupán örökölte az Osztrák-Magyar Monarchiától a túlméretezett hivatali apparátust (ennyi hivatalnok]: fölösleg), hanem a szükségtelenül sokat az elviselhetetlenül sokra tudta fokozni. Ezzel párhuzamosan hivatalok, bíróságok az elintézendő ügyek fölöslegét panaszolják. 66
