Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

be, s a liftet is utálom, a tömeget is. Lehetséges, hogy klausztrofóbiám lenne? A szerkesztőségben már mindenki itt van, kivéve azokat, akik nem lehetnek itt. Már X. elvtárs is megérkezett, sőt már meg is kezdődött a gyűlés. „Késett a vonatom - magyarázom teljesen feleslegesen, mert senki nem kérdez semmit, nem is néznek rám. Leülök Z. mellé, nézegetem a lapokat. A nép legszeretettebb fiát, aki simléderes sapkájában - olyan sapkája van neki is, mint a férfinek a vonaton - értékes utasításokat osztogat a dolgozóknak. Hogy hol, soha nem tudom meg, mert Z. elhúzza előlem az újságot s int, hogy figyeljek. Éppen rólam van szó ugyanis. Élesen bírálnak az évi kiértékelőn, ugyanaz a szöveg, mint tavaly, vagy tavalyelőtt. írásaim egyenetlenek. A lendületet is hiányolják belőlük és az elvhűséget. Hogy nem teszem le a garast!... Meghatottan hallhatom, hogy másokat sem kímélnek. Egy idő után már nem is tudom követni a beszélőt, noha kellemes hangja van, érződik, hogy buzgón olajozza... Eszembe jut, hogy egyszer bizalmasan a szemembe nézve fejtette ki, torka állagának megőrzése érdekében minden reggel étolajjal gargarizál. Előhúzom a táskámból a Kísértetházat, és megpróbálok olvasni, de nem megy. Nyitott szemmel alszom. Z. felráz, egy újságot tol elém. A november harmadiki kelet-berlini munkástüntetésről számolnak be. Ne tudom milyen nap lehet, olvasom a szöveget. Több mint félmillió ember vonult békésen az utcákon, tudom meg, nyolcas-tízes sorokban, szorosan egymáshoz préselődve (egymásból, szövöm tovább, mintegy erőt merítve), és változásokat követelve. Ezeknek mibenlétét az óvatos, vagy az is lehet, csak szűkszavú kommentátor nagyvonalúan nem részletezi, egy másik rövid írás arról tudósít, hogy megnyílik az NSZK-csehszlovák határ, a menekülők mehetnek, ahová akarnak. Ötvennégy nappal a kárhoztatott, s a cseh elvtársak által is élesen és sokat bírált magyar határmegnyitás után. Fintorgok. Lennebb egy bekeretezett Konrád-idézet. „Napjaink szellemi elszegényedése összefügg azzal, hogy az értelmiség felsült a nacionalizmussal és a kommunizmussal, majd visszahúzódott a liberalizmus védelmébe, amely nem igényel különösebb értelmiségi kontribúciót, anélkül is megvan, kiegyensúlyozottan és ésszerűen." Vigyorgok, s margóra firkantom, ceruzával „Ide kellene jönnie. Itt kommunizmus volt, nem volt miből kirándulni, a nacionalizmus viszont momentán is uralg." Z. elé tolom, rezzenéstelenül olvassa el, visszanyomja elém, észbe kapok és kiradírozom a szöveget. Azóta (tolom el magamtól a megszentségtelenített újságot, amely észlelem eltűnik Z. táskájában) alaposan felgyorsultak az események. Lehunyt szemem előtt pörögnek a képek, a tüntetések állandósultak, lemondott a keletnémet kormány is, közben látványos népgyűlésekre került sor, bizonyítva Brecht igazát, a népet nem lehet leváltani. Liberális útlevéltörvényt is ígértek, de persze már mindez kevés volt, elkéstek néhány brosúrával, s mire észbe kaptak, már az utca kezdett diktálni, akárcsak Prágában, Szófiában... Zsivkov elvtárs is - állapítom meg, kinyitva szemem és biztatóan nézve a még mindig szónokló X. elvtársra - annyi harcos év után feladta és nyugalomba vonult.

A gyűlés után azonnal levonulunk a Prahovába. Az úton mi „tudósítók" félszájjal, suttogva cseréljük ki a benyomásainkat. Igen, forrong az egész térség, csak mi alszunk. „Ő látja a tüntetéseket is a tévében, amit mi nem - magyarázza J. - Temesváron különféle tévéállomásokat lehet fogni, megy az élet." Megy

60