Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
dületlenül, s nemritkán megalkudjon, és szemet hunyjon az erősek erőszakoskodása láttán. A visszahúzódással és befelé fordulással csak az a baj, hogy az „agresszorok", az erejüket fitogtatok, eleve azért fenyegetőznek, erőszakoskodnak, terrorizálják a gyengébbeket, hogy céljukat elérjék: vagyis megfélemlítsenek másokat, s bosz- szújukat megtapasztalva ne akadjon olyasfajta bátor ember, aki szembeszállni merészel akaratukkal, aki leleplezi titkos kis üzelmeiket, aki fejükre olvassa jogtiprásuk tényét és esetleges következményét. Egyfelől üdvözítő a Rousseau- féle remetelétbe való visszavonulás, mely persze együtt jár, s nem csak az ő esetében: az embergyűlölettel és az üldözési mániával, s nem utolsósorban azzal, hogy másokra hagyjuk a korábban szívügyünknek érzett nemes harcok megharcolását. Másfelől előbb vagy utóbb szembesülnünk kell azzal, hogy „ermenonville-i magányosságunkba" is betörnek az erőszakoskodó hatalmasok, mivel nem hagyhatják szó nélkül kívül- és felülállásunkat, mert mások számára is kívánatos lehet a függetlenségnek és a szabad bölcselkedésnek ez a nyugodt állapota. Az agresszióval az is baj, hogy méregként árad szét bensőnkben, átjárja egész valónkat, vérünkké válik, s csakhamar magunk is elkövetünk kisebb vagy nagyobb erőszakos cselekedeteket, olykor akaratunk ellenére; máskor pedig oly hevesen iparkodunk ellenállni neki, hogy magunk észrevétlenül is rabjává válunk a gyűlölködésnek, amely szintén egy fajtája az agressziónak. Egyszóval az agresszió mindennapos jelenléte életünkben átalakítja szellemi és lelki természetünket, elátkozottá válunk, esetenként embergyűlölővé is, s hiába is igyekszünk messzire távolodni az emberi közösségtől, hogy temperáljuk harag- vásunkat, legvégső soron önmagunkat kezdjük gyűlölni és magyarázni, mint az olykor az „ermenonville-i remeténél is fölfedezhető". Egyébként pontos látleletet ad erről az állapotról egy Rousseau-nál is korábbi és általa is rajongásig szeretett moralista: Montaigne, aki azt írja egy helyütt: „a lélek a maga felindulásaiban inkább önmagát csapja be, valójában hite ellenére támasztván magának hamis és képzelt tárgyat, csak hogy ellene fordulhasson". Bálint Péter eszközök Ősidők óta jórészt életünk nélkülözhetetlen kellékei, igen gyakran saját örömünkre előállított dolgok. A fogyasztói társadalomban azonban a sokféle fölösleges ~ előállításának célja rendszerint a haszonszerzés. Felsorolásukkal megtölthetnénk a Forrás sok kötetét. Ne menjünk vissza a kertitörpékig, inkább néhány mai példát sorolok fel. Ilyeneket látok a hirdetésekben és az üzletekben: elektronikus játékok, műállatok; lábmosóvizet-melegítővizet, pezsgető lavórt, kerti grillsütőt, asztali egyéni grillsütőt, plazmatévét, digitális fényképezőgépet, fényképet készítő -» mobiltelefont, villanymotoros konzervnyitót, háztartási olajsütőt, konyhai elektromos kést; dobozos fölvert tojást, amit a forró olajba öntünk, ha rántottát akarunk sütni; kész tejszínhabot (jaj, de rossz!). És hallottam már masszírozógépről, valamint láb- vagy kézkörömápoló berendezésről és ablakmosó szerkezetről. -» tudás - „racionális" megismerés György Lajos 48
