Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

Költséges kényszercselekvés a prospektus-termelés, és nem praktikus célirá­nyos tevékenység. Az akció résztvevőinek rémlik - ahogy a fantomfájdalom létezőnek jelzi az amputált végtagot hogyan kell reklámozni. Az üzlet, üzlet­lánc propagandistáinak felsejlenek tanulmányaik, és igazolandó, hogy megdol­goznak a fizetéséért, prospektusakciót terveznek. A grafikusnak, fényképésznek, nyomdásznak munkát jelent, tehát akarja, a kézbesítőt is fizetik a kihordásért - és nem azért, hogy célba jutassa a nyomdaterméket. Egy termék ürügyén működik az eredeti céljától függetlenné vált gépezet, és ez fölös termeléssel, környezetszennyezéssel, továbbá költségekkel jár, amit nyilván az üzletekben vásárlókkal fizettetnek meg. Ez a példa talán a kicsinyesség megnyilvánulásának tűnik, de ha jobban bele­gondolunk, ez folyik kicsiben és nagyban, lépcsőházi, országos és világ szinten. A környezetünk, a világ egy része a sok alá temetve fuldoklik, mások, a más helyen élő sokak a hiánytól, a nincstől szenvednek. A sokkal éppen az a gond, hogy nincs menekvés előle, hiszen például, ha kezébe sem veszi az ember a prospektust, akkor is kifizeti - esetleg máshol, más kézbe nem vett prospektusát. A létrehozása okozta környezetszennyezés, túlter­melés következményei őt is sújtják. A másik alapprobléma a sokkal, azaz a feltu- pírozott semmivel, hogy valakik trehánysága, érdeke, akarata teremti; sokaknak lehetőséget jelent a meggazdagodásra, az anyagi szinten maradásra, másoknak az utolsó sansza az életre. Közben más sokakat tönkretesz, iparágakat, termelési kultúrákat nulláz le. Kárt okoz, nyomul, kivédhetetlen, telefonon tolakszik, és ha nem elég óvatos az ember, és szóba áll vele, lábát az ajtórésbe teszi és már be is nyomul a lakásába, az életébe, hogy aztán kitúrja belőle. Tönkreteszi a környeze­tet, ráadásul vad furorral fortyogtatja, mérgezi maga körül a levegőt. Sok a felmérés, amelyet sem a megrendelői, sem a készítői, sem a megkérde­zettek nem vesznek komolyan, mégis „eredményeik" alapján rendezik az életün­ket. Sok az érdekképviseleti szerv, hiszen lassan már levegőt sem lehet anélkül venni, hogy ne képviselnék sokan - kicsikart díjazás ellenében az érdekeinket, sok mások ellen, akik abból élnek, hogy megnehezítik az életünket. És mindez nemcsak a materiálisán létező, kézbe vehető, mérhető, statisztikába foglalható, ránk zúdulással fenyegető sokra érvényes, de az emberek életérzésé­ben, az érzések szintjén is jelen van, hat a sok. Sokan éreznek úgy, hogy vala­miből, valakikből elviselhetetlenül, bicskanyitogatóan sok van. Sokan - szinte mindenki - érzik úgy, hogy sok, ami sok, ez azért sok, ez aztán sok, a soknak is van határa, sokk, ami sok. Hiányzik a közösségi tudat, a szolidaritás, mindenki egyedi eset, mindenki szomszédvár. Mindenki kereplőként forgatja a maga sokk­ját. Sok a változás, sok a változatlanság, sok a besokallt kényszervállalkozó, sok aki támogatást kap, sok, aki nem, sok a gazdag, sok a szegény, sok a hajléktalan (sokféle a megítélésük - a két szélsőség: sorsverte emberek, vagy: úgy kell a nap- lopóknak), sok a bűnöző, a biztonsági őr, sok, akinek a pap, sok, akinek a papné. A sok bonyolult hálózata szövi át a világot. Fortélyos sok igazgat köztünk. Nincs az a sokkal rakott szekér, amire még ne férne egy kis sok. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Sok a fóka, csak sokaknak megfizethetetlen a fóka. És sokan érzik úgy, hogy a sok ellenük irányul; sokan körkörös védelemre rendezkednek be a sok 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom