Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
az értelmiséget. A menedzserek vannak fölül, és a mob, az arctalan tömeg van alul. Közbül még őrlődik valami, a régi idők maradéka. Az is eltűnik rövidesen. Fölösleges elhinnünk, hogy a szerelemnek, a gyermek- és öreggondozásnak nincs értéke, a tanulásnak nem akkor érezzük örömét, ha általa többnek érezzük magunkat, hanem csakis akkor, ha brüsszeli, párizsi, londoni vagy New York-i kiküldetésre jogosít - legfontosabb a jó fellépés, a számítógép és az idegen nyelv ismerete. Zrínyi Miklós és Arany János, Bethlen Gábor és Kossuth Lajos, Kodály és a -* népdal nem kell többé. A jó levegőnek és a kristálytiszta víznek is csak akkor van értéke, ha sorsjátékon jutunk hozzá egy skandináviai kéjutazáson. * Szeretnék azért valami jót is mondani a fölöslegességről. Hiszen a fölöslegesség a bőség, a szükséges javak jótékony ráadása is lehetne. A filmeken mindig úgy mutatják az eltikkadt vándort, ha végre eljut a forráshoz vagy a boros kupához, hogy szája mellett kétoldalt csorog az ital. így fejezik ki a szomjúság, a szükséglet nagyságát, az élet megtartó hatalmát: azt, hogy az elégnél mindig többre vágyunk. Az éhes kisgyerek mindig többet vesz ki a tányérjára, mint amennyit le tud gyűrni. Ez természetes: nemzeti himnuszunkat énekelve is bőségért fohászkodunk. S milyen szép, amikor Weöres Sándor szonettjében, a Hephaistosban olvassuk, hogy az izmos kovácsisten fürdik „az erő fölöslegében"! A szerelem is akkor szép, akkor igazi, ha túlcsordul a mértéken, ha pazarlóan bőviben vagyunk: „Teli van a Duna, / Tán még ki is szalad, / Szívemben is alig / Fér meg az indulat" - írta Petőfi egyik szerelmes versében (Reszket a bokor, mert...). Volt, aki „szent fölöslegességnek" vagy „a lélek fényűzésének" nevezte a költészetet. Ez igaz (ha nem is kizárólagosan) - de főleg azok veszik „szó szerint", akik csak fölöslegesnek tartják, mert szerintük a „szent" úgyis csak díszítmény, kegyes túlzás. Én azt kívánom, hogy az ilyen fölöslegességek maradjanak meg nekünk, ameddig csak lehet, a fákkal, a mezei virágokkal, az énekesmadarakkal, a tücskökkel és a májusi estéken itt-ott még megszólaló békákkal együtt. Nem is akartam egyebet mondani, mint amit ők fejeznek ki: azt, hogy élünk, és utódainkban is élni szeretnénk. Alföldy Jenő B (a) bankkártyánk napi kamata Felesleges, hogy adják, olyan kicsi. Ha sok százezren nem kapnák kötelezően a fizetésüket bankszámlára, akkor rövid idő alatt a számla kezelési költsége elfogyasztaná a törzstőkéket, hiszen e feleslegesen kis kamat sohase fedezi még e költséget sem. Lehet, hogy ez vezetne oda, hogy a ma feleslegesen soknak tűnő bankból néhány tönkremenne. Csatári Bálint Bankkártya és fogkefe A tárgyak uralkodnak felettünk. Tárgyaink foglyai vagyunk. Vajon a könyvek is tárgyak? Most bajban vagyok. Lemezeimről (CD- imről) gyakori költözködéseim során, ha nem is könnyen, lemondtam. De a könyvekről sehogysem ment. Annyira nem tudtam érzelmileg elsivárosodni, annyira nem tudtam szkeptikussá válni. Pedig törekedtem rá. (Lásd: a Forrás két 24
