Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

lőséget csak a népjóléti felelősnek álcázott szavazótoborzók képviselik, a testvériség, a nemzeti szolidaritás ellen pedig maga a kormányfő vezet hadjáratot.

Amikor József Attila azt írja egyik kései versében, hogy „Maradj fölöslegesnek, a / titkokat ne lesd meg. / S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg" (Tudod, hogy nincs bocsánat), akkor nem a belenyugvásra biztatja önmagát és embertársait, nem arra ösztönöz minket, hogy fogadjuk el a társadalomtól kapott fölöslegességérzésünket. Keserű iróniája és rezignált fájdalma a vezérek által felbuzdított „hadhoz", a félrevezetett, bűnbe sodort tömeghez való viszonyát fejezi ki így. Ha akkor tart „hasznosnak" a társadalom, ha te is ágyútöltelék leszel, akkor inkább maradj „fölöslegesnek", akit a kiképzőtiszt és a munkaközvetítő emberszámba se vesz, miközben fogalma sincs róla, mi az, hogy ember.

A fölösleges ellentéte a dolgok logikája szerint az, ami fontos. Ám nyilvánvaló, hogy a fontost nem mindig tudjuk megkülönböztetni a fölöslegestől (ahogy a lényegest sem a lényegtelentől). A fölöslegesség dialektikusán következik a hamis fontosságtudatból. Fölösleges mindaz, ami nem az emberért való értékéből, hanem a fontoskodásból származik. Weöres Sándor szerint az emberiség legnagyobb átkai közé tartozik a fontoskodás: a második világháborút minden förtelmével együtt a fontoskodás következményének tartotta. „Ne fontoskodj!" - hirdeti (XX. századi freskó, 1944). A „fontos emberek" robbantották ki a háborút, ők akarták, hogy a „nem fontos" emberek milliószám pusztuljanak a harctereken, a lebombázott városok romjai alatt és a táborozó halál gázkamráiban.

Valójában fölösleges volna elhinnünk, hogy a „fontos emberek" árnyékában senkik vagyunk, fölösleges elfogadni a divatdiktátortól a nehezen kikerülhető sugallatot, mely szerint térdnél lejjebb érő utcai kabátot és tizenkét centinél alacsonyabb cipősarkot csak alacsonyabb rendű lények viselnek, s hogy százhúsz lóerőn alul nem érdemes kigördülni az autópályára. Valahol, valamikor kimondta egy észkombájn, hogy az áruk eladási értékébe be kell számítani huszonöt százalék reklámtartalmat. Aki nem teszi, lemarad a versenyben. Ezért vigyorognak ránk az országút mentén az ízléstelen óriásposzterek, ezért nem találjuk a színes szeméttel naponta telerakott postaládában az adóhatósági értesítőt, ezért nem válaszoltam a barátom levelére - valószínűleg becsúszott a legújabb, ingyenes, merített papírra nyomtatott sztárújság lapjai közé, s a megszokott mozdulattal hajítottam a kukába.

Fölöslegesnek tartom, hogy a tudomány elvette az emberektől a vallásos hit vigaszát, s vele azt az alázatot, amely a természetes életet, magát a puszta létezést is örömtelivé, s az élet végén a halált jó lélekkel elfogadottá tette dédapáink, dédanyáink korában. A huszadik század folyamán vezető kategória lett a bölcseletben és az irodalomban, irodalomelméletben a lét. Sokan az Istent helyettesítik vele: több mint az élet - magában foglalja mindazt, amivel kapcsolatban van az életünk, amire törekszünk, s amit nem ismerünk, de függő viszonyban vagyunk vele.

Fölösleges volt fölöslegessé nyilvánítani az erkölcsi nevelést, egyre inkább az irodalmi és művészeti oktatást, a nemzeti történelem tanítását. Fölösleges volt évtizedekig azt sulykolni az emberekbe, hogy „a népet nem lehet leváltani" (ezt rengetegszer hallottuk), mert azóta bebizonyosodott, hogy a népet igenis le lehet váltani. Le lehet váltani a parasztokat és a munkásokat, le lehet váltani

23