Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

viselkedésmodellek válnak példaképpé, ők a követendők, a többi ezeknek tapsoljon, próbáljon hasonlítani rájuk, amennyire tud, viselje a megasztárok arcképét a trikóján, és ha ettől nem érzi magát jobban, akkor szedjen extasyt.

A különféle Való uztág-műsorokra nem mentség a természeti népek vagy az ókori dionüszoszi ünnepek s a későbbi szaturnáliák és bacchanáliák és más orgiák őrjöngése. Ezen az alapon leihatnánk magunkat a sárga földig, vagy szívhatjuk rogyásig a drogot, hiszen megtettek hasonlókat az ókori görögök is, Amerikában a meszkalinszívó indiánok vagy Kínában az ópiumbarlangok rabjai. Iszonyú visszaélés történik ma - még sosem látott tömegméretekben - az emberi idegrendszerrel, amely egy jottányival sem lett teherbíróbb, mint régen. Ugyanakkor a technika, mely a vágyak felcsigázását szolgálja és a tömeghisztériát szítja, már túlnő minden emberi mértéken, amelyet persze jóval kevesebben idéznek föl a régi görögöktől, mint az önigazolásul emlegetett dionüszoszi ünnepek mér- téktelenségét és vadságát. A fölturbózott fölöslegesség, a megawattokra kapcsolt elektronikus szórakoztatóipar és a szórakoztató biznisz hordozza a megatrendet, a társadalmi méretekben terjesztett őrületet. A megatrend a globalizmusra jellemző, tautologikus kifejezés - körülbelül azt jelenti, hogy a legnagyobb mértékben elterjedt főirány. A tautológia pedig tudvalévőén a nyelvi kifejezésben megtestesülő fölöslegesség.

A fölöslegesség nem csupán kívülről fenyeget. Nem csak a világra naponta rázúduló, sok százezer tonnányi szemét és a kipufogógázzal a tüdőnkbe áramló kén-dioxid, a felkavart pollenek, az ételeket tartósító, színező, „állagjavító" és ízesítő mesterséges adalékok mennyisége, nem csak a túltengő elektronikus rezgés-, hang- és fényhulladék önti el szervezetünket, fülünket, szemünket és idegeinket. Nem csak a társadalmi élettől elidegenítő politikai versengés meg a szolgálatába szegődött, gyűlölködést szító sajtópropaganda szennyes áradata ér már nemhogy a küszöbünkig - a szánkig. A fölöslegesség belülről fenyegeti legjobban az embert: az a tudat, vagy inkább megfogalmazatlan érzés, szorongás és bizonytalanság, hogy mi magunk váltunk vagy válhatunk fölöslegessé. Terhessé válhatunk önmagunk és mások számára, ha átadjuk magunkat a manipulált világ ingereinek, és elhisszük, amit naponta sulykolnak belénk, hogy csak akkor ér valamit az életünk, ha nem maradunk le a többiektől a fogyasztásban, az eleganciában, a sikerben, a hírességben, a könyöklésben és a mesterségesen kreált sztárok ünneplésében. Elhisszük, hogy ha nem nyerjük meg lottón a másfél milliárdot, ha nem vásároljuk meg mindenből az új szupermárkát, akkor értéktelenek és jelentéktelenek maradunk. Itt jegyzem meg: fölöslegesnek és károsnak tartom, hogy a társadalmi egyenlőtlenség fölülről (igenis, fölülről) szentesített (igenis, szentesített) elvét ilyen képtelen mértékben kifejezze a lottónyeremények aránytalansága. Miért fizetnek ki az ötös találatért horribilis összegeket, és miért fizetnek a négyes találatért olyan keveset, hogy legföljebb egy félig lestrapált használt autóra telik belőle? Nem veszik észre, hogy milyen demoralizáló hatása van ennek? Vagy talán éppen ez a cél? Az érdemek szerinti, de nem kiélezett differenciálás helyett a mesterségesen fokozott egyenlőtlenség? Ki figyel itt még - nem a szociális, hanem a polgári eszmékre: a szabadságra, egyenlőségre és a testvériségre? Ezekből csak a tőke korlátlan szabadsága érzékelhető. Az egyen22