Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
nak, akik közös térbe, közös munkahelyekre, közös hazába, közös világunkba rendeződtünk. De hát haza ez így? Ennyi ármánykodással? Ennyi rosszakarattal? Ennyi gyűlölettel? A sok céltalan hömpölygetett odamondogatással? Vajon milyen lenne az ember, az egyén, ha nem akarna bármi áron szebb, jobb, több lenni, mint a másik? Ha nem sárgulna el naponta - látván, hogy a másiknak egy milliméternyivel több jutott talentumból, szerencséből, ebből-abból. Ha nem lenne bármire képes bármilyen parányi felsőbbségért, uralmi helyzetért. Ha nem volnának közöttünk olyanok, akik - akár a sokaság kisemmizése árán is - mindent akarnak. Akikben egyetlen hajtóerő dolgozik: élet-halál urává lenni. Sajnos minden képzelőerőnk kevés ma ahhoz, hogy elgondoljuk, milyen volna az ember a verseny, a túlhajtott verseny nélkül. Dobozi Eszter ártalom és üdvösség - a fölöslegességről Hogy mi minden fölösleges a világban, szűkebb és tágabb környezetünkben, jelenség szinten a végtelenségig sorolható. Fölöslegesek a kamrában vagy a gardróbszekrényben kallódó tárgyak, a haszontalan limlomok, a kimustrálandó kacatok, könyvben megjelent szövegek kéziratai a hozzájuk készült jegyzetek teleírt füzeteivel együtt. A húszas-harmincas évek hírhedt világgazdasági példája szerint fölöslegesnek - más szóval eladhatatlannak - bizonyult a brazil kávétermés fele, ezért a tengerbe öntötték. Fölösleges a jogászzsargonban, a gyógyszerészeti tájékoztatókban és egyes túlértékelt regényekben a töltelékszavak halmozása - olyanoké, mint a tekintetében, a nyilvánvalóan, a természetesen vagy a szóban forgó tárgyat illetőén; Kosztolányi szerint aki így ír, az más disznóságot is képes elkövetni. Fölöslegesek a -+ fegyvertára kba n sorakozó gyilkos szerszámok, amelyeknél az ellenség „korszerűbbeket" gyártott, s ezért „értelmüket" vesztve porosodnak, pókhálósodnak a ládákban. (Már amennyiben tömeghalált okozó, de már nem kielégítő hatékonyságuknak bármiféle köze lehet az értelemhez.) Van, aki úgy gondolja, hogy jutányos áron célszerű eladni ezeket a rakétakilövő mordályokat és taposóaknákat valamelyik banánköztársaság mezítlábas katonáinak, használják egészséggel a maguk igénytelenebb szintjén. Kisebb népeket azokkal is ki lehet irtani. Nos, az ilyen üzletkötők annyira fölöslegesek, hogy érdemes lenne őket áttelepíteni egy idegen bolygóra, hogy megszabaduljon tőlük az emberiség. Kérdés, nem okoznának-e még nagyobb galibát, ha egy másik galaktika utasai rájuk bukkannának - még a napsütést is eladnák nekik a fejünk fölül. A fölöslegesség éppúgy minőségi, mint mennyiségi kérdés. Fölöslegesek a lejárt szavatosságú húskonzervek, levesporok, itókák, táplálékkiegészítők, gyógyszerek, festékek, akkumulátorok és szárazelemek, amelyek nemcsak helyet foglalnak, hanem károsak is az egészségre. Veszélyesek ránk, ha a takarékosságot helytelenül értelmezve elfogyasztjuk, illetve tovább használjuk őket, és veszélyesek másokra, ha a szemétbe dobjuk vagy a lefolyóba öntjük. Kedvezőtlenül hatnak olykor a közerkölcsökre is, mert itt-ott akadnak a kereskedelemben, akik átírják a garancia dátumát, hogy elkerüljék a ráfizetést. A fölöslegesség ilyenkor átcsap károsba, ártalmasba, közveszélyesbe. De annak sem örülünk, ha a fölösleges 27
