Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
dolgok csupán kellemetlenséget okoznak, mint az utca túlsó oldaláról dübörgő diszkózene, választások idején a méregdrágán előállított, egészségtelen versenyszellemet árasztó politikai -» hirdetések színes papírhulladéka - vagy éppen a rossz leheletű írókollégák kötözködése az irodalmi találkozókon és az újság hasábjain. Fölösleges, ami ugyan eredendően jó és nélkülözhetetlen, mint a büza, de túl sok van belőle. A 2004-es hazai gabonatermés például a rekordmennyiségével okozott megoldhatatlan tárolási nehézségeket a raktárakban és árzuhanást a piacon. Állítólag túl sok a költő is Magyarországon, de ha a művektől függ, hogy ki a költő, akkor ez nem igaz. A legilletékesebb, Arany János szerint a középkori Walesben ötszáz énekest küldött máglyára a hódító II. Edward angol király. Wales lakossága akkoriban feleannyi sem volt, mint a mai Magyarországé. Utánaszámolhatunk, ezen az alapon hány költőt bír el hazánk lakossága - olyat, aki higgadtan, sírástól elcsukló hangon vagy vakmerőén képes kiállni az igazságért. Fölösleges, ami önmagában természeti adottság, amelyet nem lehet, és nem is volna szabad kijátszani, ám személyes szempontból túlságosan kedvezőtlen az eloszlása. Ilyen a számunkra kiszabott idő: fiatalon jó tudni, hogy még előttünk az élet, ámde öregedve már nem jó arra gondolni, hogy a nagyját már a hátunk mögött hagytuk. Fölösleges a vakbél (pontosabban a rajta levő appendix), a mandula és a bölcsességfog - ezeket kioperáltatjuk, ha begyulladnak. A férfiak nagy része úgy találja, hogy fölösleges a szakálla, ezért naponta leborotválja. A trianoni, a párizsi döntés, valamint a 2004. decemberi népszavazás szerint fölösleges a magyar nép egyharmadának magyar állampolgárságot adni. 2004. december ötödikén a határokon belül maradt magyar állampolgárok úgy döntöttek, hogy a határon kívülieknek ne adják vissza az állampolgárságot, amelytől az idegenek megfosztották őket. Szerintük fölösleges magyarnak lenni. Eszerint magyarnak élni fölösleges. Fölösleges, amit annak tartunk, függetlenül attól, kinek és miért fölösleges. Ami a gazdag embernek szemét, az a kukában kotorászó hajléktalannak érték lehet. A budapesti hajléktalanok jelentős része a határon túlról származik: a jobb élet reményében jöttek ide, és nem találják a helyüket. Fölöslegesek voltak idegenben, és itthon is fölöslegesek maradtak. Fölösleges, ami elhasználódott, mint a lekopott autógumi, ami elpusztult, mint a kiszáradt gyümölcsfa, és fölösleges, amit eleve utáltunk, mint az ötvenhatos tisztítótűzben megpörkölődött varsói szerződés. Fölösleges, aminek már a látványa is unalommal tölt el minket, mint azok a könyvek, amelyek nem emlékeztetnek minket semmire, legföljebb arra, hogy huszonöt-harminc évvel ezelőtt milyen téveszmékre fecséreltük egyetemi tanulmányaink jelentős részét, időnket és bizalmunkat. Fölösleges, ami megromlással fenyegeti a jót, mint a rothadó szemek a szőlőfürtben és a krumplis kosárban, vagy lerántja a többit, mint egy-egy kiirthatatlan rossz vers a líratörténeti antológiákban. Ugyanilyen fölöslegesek azok a „tudós" irodalmi értekezések, amelyek azt bizonygatják, hogy rossz és igaztalan mű József Attila Favágó című verse, amely éppen ma a legidőszerűbb, ha nem is a cselekvési programok, csupán a jogos, de belátható ideig elérhetetlen vágyak 18
