Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
alkotói válság Egyeseknél az íróság egyetlen érzékelhető eredménye a tartós Balia D. Károly alkotó (teremtő) fölösleg A fölöslegről nekem először az a 200-300 millió spermium jut eszembe, amely egy ejakuláció alkalmával, mint az őrült, megindul a petesejt felé, de csak egyetlenegy, a legügyesebb(?), a legerősebb(?), a leginkább életrevalói?) ér a célba, állítja meg a pillanatot, teljesíti be, amiért a világra jött. A többi elpusztul. Vajon miért az óriási többlet, a több százmilliós „fölösleg"? Olyan bonyolult, páratlan, fontos dologhoz(?), mint az élet, ekkora túlbiztosítás szükséges? Olyan csábító az egyesülés öröme? Olyan csekélység (hozzá képest) a halál? Mert a spermiumok nem „tudják", hogy élnek? (Hol kezdődik és hol végződik az ELET?) Csak a sokból, ekkora „tömegből" válhat ki a feladathoz méltó győztes, a nélkülözhetetlen? Fölösleges-e, amiről azt hisszük, hogy fölösleges? Néhai mesterem, Csorba Győző szokta mondani (ez jut eszembe másodszor), hogy az alkotáshoz felesleg szükséges. Tehetség-felesleg? Elhivatottság-felesleg? Makacsság-felesleg? Szorgalom-felesleg? Szabadidő-felesleg? S mi még? Csorba nyugdíjas koráig állásban volt, s utána is bejárt rendszeresen korábbi munkahelyére, a könyvtárba. (Szinte kezdettől egyedül „keresett" a három gyereket fölnevelő családban.) Honnan volt a szabadidő-feleslege az íráshoz? A tehetségéből? Az elhivatottságérzéséből? A makacsságából? A keménységéből? Az erőszakosságából? Felesleg lehetett-e, ami létének a lényege volt? S az emberi társadalom mennyit adott hozzá a természet művéhez? Mennyit abból a „fölöslegből" (gazdaságból, kultúrából, civilizációból), ami az utóbbi évszázadokban lehetővé teszi (teheti), hogy művek szülessenek? Olyan jellegű, olyan terjedelmű és olyan minőségű életművek, mint például a Csorba Győzőé? Vagy a még jelentősebbeké. S a halált „teremtő" fölösleg? A rosszindulatú sejtek túlburjánzása? Az vajon melyik tőről fakad? Arról-e, amelyikről a felkérő levélben sorolt, „életünket elborító" emberi-társadalmi szörnyűségek, nyavalyák? Az „erőszak és az agresz- szió", a „társadalmi egyenlőtlenség", a szó- és hírözön, a „dilettantizmus", az „árutermelési-kínálati fölösleg" és a többi? Akadnak köztük, amelyeket eleve egy másik lexikonba utalnék, de a hasonlóság vitathatatlan. S hiába a tudomány, csökkenésüket, megszűnésüket, az eredményt, a „jövőt" csak tétován lehet előre jelezni, „biztosan" megjósolni. Er-e valamit a ráolvasás, az odamondogatás vagy az ima? Milliók (milliárdok?) imádkoznak. Hiába? Aki imádkozik, „magasabb" erővel (erőkkel) keres (és „talál") kapcsolatot. Reménykedik. Ez a legtöbb? Vagy az, hogy hozzá fölösleg-lexikont ír (szerkeszt)? Ki tudja? Berták László alsó fiók Tegnap este egy tekintélyesnek mondható közkönyvtár vendége voltam. A külváros évtizedekkel ezelőtt színmagyarnak volt mondható, ma már más a helyzet, a lelkes, rokonszenves könyvtáros azonban megsúgja, hogy a bibliotéka állománya még mindig magyar többségű. Míg a közönségre várakozunk, körbejárom a mennyezetig érő tömött polcokat. Mintha valamiről megbizonyosodni szeretnék, de magam se tudom még miről. Csak lassan dereng föl az agyamban, mit is keresek a hosszú könyvsorokban, illetve kiket, kiknek a 8
