Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Adóprés, melyet a hét szűk esztendőben éppolyan szorgalmatosán és állhatatosan működtetnek, akárha bankó- vagy szőlőprés volna. Az eleven képzelettel megáldott, más aspektusból viszont jámborfajtának tűnő lélek olyan mechanikának hiszi az adóprést, melyen elegendő egyet húzni, hogy újabb bankókkal gazdagodjunk, vagy újabb flaska máslással bővüljön borkészletünk. Ellenben az éber és gazdasági életben némileg jártas lelkek pontosan tudják, hogy nem valamifajta gép működtetése révén lesznek szegényebbek hónapról hónapra, hanem a politikusok mohóságának és szószegésének hála, s az újabb és újabb adónemek furmányos kitalálásával apad el pénzforrásuk. Néha persze az a benyomása támad a gyanútlan adófizető polgárnak (akire oly előszeretettel apellálnak minden oldalról, hogy valóban fontosnak, s ne csak játékszernek érezhesse magát), hogy az adóprést működtetők megragadtak az infantilizmus egy bizonyos szintjén, s maguk is egyfajta fából készített mechanikának vélvén eszközüket, gyakran húznak rajta egyet önmaguk szórakoztatására. Meglehet, hogy - mivel a történelem viharai, a nemzet szétszaggatásai alatt a központi hatalomnak ez a pénzszerzési mániája gyakorta felütötte a fejét - az indokoltnál is többször és kacifántosabban káromkodunk, mint azt az európai népeknél tapasztalhatjuk. Ebbéli bűnünket talán a valaha velünk egy nemzetben élő népek, etnikumok értik meg leginkább és bocsátják is meg nekünk, ahogy erre Cioran utal: „Bevallom, irigylem szomszédaink pökhendiségét, irigylem még a nyelvüket is, amely vad és szépséges, de szépségében nincs semmi emberi, egy másik univerzum erőteljes és pusztító, imára, ordításra és sírásra alkalmas hangzásaival a pokolból tör föl, hogy megörökítse hangját és fényét. Noha csak a káromkodásokat ismerem ezen a nyelven, végtelenül tetszik nekem, nem tudok betelni a hallgatásával, elbűvöl és megdermeszt, nem tudok ellenállni kedvességének és borzalmasságának, ezeknek a nektáros és ciános szavaknak, amelyek oly jól megfelelnek az agónia követelményeinek. Magyarul kellene kilehelni a lelkünket - vagy le kellene mondani a halálról". Meglehet, hogy az adóprés mostanihoz hasonló működtetése okán okkal-joggal fogják emlegetni a művelt nyugatiak azt a rólunk mintázott szólást: kipréselte magából a lelkét, mint magyar az adóját. Bálint Péter Aktivisták akrobatamutatványából fölösleg, melynek láttán olykor bajos eldönteni, hogy a halált megvető bátorság (mellyel a magasba lendülni vágynak, vagy éppen fordítva, az ingadozó szeren megkapaszkodni), a publikum elkáp- ráztatásának szándékából táplálkozik-e, avagy a mutatványosnak oly mélyre süllyedt a szellemi és erkölcsi színvonala, hogy kénytelen nézőhívei lélegzetét elállítani, vagy a peres száját befogni egy salto-mortalé bemutatásával. Megjegyzendő, az elmúlt időszakban olyannyira hozzászokhattunk politikai aktivisták és manifesztumokat író művészek szemfényvesztéséhez és mélyrepüléséhez, kötélmászásához és önmutogatásához, hogy nem akármilyen produkcióval és dajkamesével lehet rászedni bennünket. Egyébként is, olybá tűnik, sokan feledték Karinthy pompás novellájának: A cirkusz hősét, aki hosszú éveken át gyakorolja magát és építi légtomász6
