Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
A ad acta tett ügyek Ezek azt a hamis látszatot keltik az átlagpolgárban, hogy bármilyen aljasságot, korrupciós ügyletet büntetlenül meg lehet úszni, ha bizonyos körökhöz (magukat a szférákban létezni hívő kivételesekhez) tartozik az ember. Épp ezért a gátlástalan szerencselovagok, posztjuk adta lehetőségekkel visszaélők, abban a tudatban követik el rendre gazságaikat, hogy egy jó ügyvédnek köszönhetően (aki pontosan ismeri és tökéletesen a maga, illetve ügyfele javára fordítja a joghézagokat), egy befolyásos keresztapának vagy korrupt politikusnak a közbenjárására úgyis elfektetik az ügyüket. Olybá tűnik, ha egy bizonyos ideig képesek elviselni nevük meghurcolását a nyilvánosság előtt, kiböjtölik azt a sokat emlegetett „három napot", meddig minden csoda tart, célba is érnek, s kárpótlásként tisztára mosott milliók vándorolnak az ettől fogva üvegzsebként átlátható zsebbe. Hogy némely hatalmi pozíciót erősítő állami poszt megszerzésére és betöltésére irányuló törekvés; az ügyészi, az ügyvédi és a bírói hatalommal való nyerészkedés nem kizárólag a mi korunk sajátja, arról Montaigne tesz példázatot, amikor elmereng e posztok adhatóságának-vehetőségének kártékony hatásán: „Van-e kegyetlenebb dolog, mint olyan nemzetet látni, ahol törvényes szokás a bírói tisztet áruba bocsátani és az ítéletért készpénzzel fizetni, és ahol az igazságot törvényesen megtagadják attól, aki nem tudja megfizetni, és ennek a kereskedésnek olyan nagy becsülete van, hogy egy negyedik rendet alkot az államban". Nem tudom, hogy a mértékadó politikai és szellemi elit korruptságát, cinikus- ságát, mérhetetlen mohóságát és kapzsiságát látva Móricz vajon fanyalogna-e, avagy épp ellenkezőleg, indíttatva érezné magát arra, hogy újból az íróasztala elé ülve próbálja retusálni a Horthy-korszak úri világáról rajzolt képét, s napjaink közszereplőinek portréival, mára már alig is titkolt összefonódásainak feltérképezésével árnyalja a magyar valóságról festett freskót, mely az utólagos kiigazításokkal együtt apokaliptikus létvalósággá válik. Korábban Balzac Vesztett illúziódat olvasva támadt az érzésem, hogy képtelenség markánsabban és a rembrandt-i fényvetődések tapasztalatait felhasználva megjeleníteni e keleteurópai világot, s akkor éreztem meg valamit abból, hogy olykor egy-egy író nagyságát nem is a hálátlan utókor képviselői, hanem maga a történelem által hitelesített mű igazolja. Ha arra a kérdésre, hogy ki a legnagyobb francia költő, André Gide válasza: hélasl Victor Hugo, akkor bátran állíthatjuk, hogy a legnagyobb prózaíró pedig hélas Balzac! Bálint Péter adalékanyagok Élelmiszereink csomagolásán kötelező módon feltüntetik a tartósító vagy bizonyos színt, állagot, ízt adó vegyi anyagok mennyiségét. Ezen E betűvel és egy számmal jelzett anyagokból élelmiszereink egyre többet tartalmaznak. (Gondoljunk például a „reggeli ital"-ra, a málnaízű szörpre, az eperjel- legű joghurtra stb.) -* gyorsétkeztető hálózatok György Lajos 5
