Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Fried István: Márai Sándor és a francia irodalmi kontextus

igen számottevő, Gabriel Marcelhez és Gide-hez fűződő kapcsolatai aligha mellőzhetők életpályája rajzában. A „franciás" Márai alakja élt nem egy olvasójában. Ezúttal meglepő helyről idézném azt a feltételezést, miszerint írónk francia lap munkatársa lett volna:

„Az mindig üdítő volt, amikor francia tanárunk nagyvilági tapasztalatairól beszélt. Bolyongásai történetével csábított, sőt igézett. Egyszerre csak összeállottunk néhányan és megrendeltük a Barbusse-Romain Rolland-Sinclair-Gorkij-Unamuno szerkesztésében megjelenő párizsi folyóiratot, a »Monde«-ot. Szomjúsággal vetettük a cikkekre magunkat. A lap a világ minden nációjának legjobb szellemiségét szerette volna ösz- szegyűjteni. Ha jól emlékszem, a magyarok közül Márai Sándor is írt párszor bele."

Ez utóbbi feltételezés további, kétes eredményeket ígérő kutatásokat igényelne. Az érsekújvári gimnazistához, Jócsik Lajoshoz Romáin Rolland-nal levelező tanára, Krammer Jenő közvetítette a francia művelődést. Az 1927-1935 között megjelenő francia lap főszerkesztője Henri Barbusse volt; Márai párizsi ismerőse, Unamuno tagja a szerkesztőbizottságnak, a többiek munkatársként működtek közre. Amit tudunk, a Zendülők francia fordításának egy részlete és talán egy kritika publikációja a lapban.40 Ez a markánsan baloldali újság szellemiségében sem nem nagyon távol, sem nem nagyon közel helyezkedett el az 1927/30-as esztendők Máraijától/hoz. Annyi bizonyos, hogy a Le Monde magyar nyelvű könyvek kiadását tervezte - és részint meg is valósította.41 Könyvszerzőként azonban Márai nem jöhetett szóba.42

Jegyzetek

1 Budapesti Szemle 1942. 262. k. 110. Vö. tőlem: Márai Sándor panoptikuma. Irodalmi Szemle 2004.1. 24-32.

2 Adataim ellenőrzéséhez, tájékozódáshoz igen jól hasznosítottam: Mészáros Tibor: Márai Sándor. Bibliográfia. Budapest 2003.

3 Olasz Sándor: Zendülőkről - többféleképpen. Cocteau- és Márai-szövegek párbeszéde. Irodalomtörténet 1995. 483-491.

4 Vö. tőlem: Szavak komédiája. In: Rejtett párbeszédek. Szerk. Fried István. Szeged 2000. 71-90.

5 Részletesebben vö. tőlem: Egy/a polgári család és vidéke. Műhely 2003. 2: 51-63.

6 Mindezekről könyveimben részletesebben írok: „Egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba". Budapest 1998; „Ne az író történjen meg, hanem a műve." Budapest 2002. Az innen merített adatokra a továbbiakban külön nem hivatkozom.

7 Vö. tőlem: Márai Sándor intézeti regény töredéke. In: Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum XXVI., 1990. (1994) 123-132.

8 Vö. az 1. sz. jegyzetben i. h.

9 Francois Gachot: »Les enfants terribles«. (Jean Cocteau regénye.) Nyugat 1930.1. 79.

10 Uo. II. 142-143.

11 Uo. 1931.1.121-122.

12 Uo. I. 699.

13 Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom. Budapest 1942. 473.

14 Az alábbi szöveggyűjtemény jó keresztmetszetét adja a francia lap szerkesztésmódjának és szemléletének: L'esprit NRF 1908-1940. Édition établie et présentée par Pierre Habey. Paris 1990. Arra hívnám föl a figyelmet, hogy 1923-ban Gabriel Marcel számolt be „Frantz" Molnár Liliomának párizsi előadásáról (Márai a Hattyú párizsi előadásáról írt 1927-ben, Újság 1927. jan. 23. 5.), Marcel Schnitzler-hatást állapított meg. 1934-ben Denis de Rougemont ismertette Kafka A perét.

15 Erről az 1949-es naplójegyzetek alapján lesz majd szó.

104