Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Fried István: Márai Sándor és a francia irodalmi kontextus

levelezéskötetéhez regisztrálja naplójában.35 Újra a véletlenek kiszámíthatatlan játéka: a Gide Nobel-díjának örvendő Márai nem sejthette, miként léptetik be az általa oly becsült francia írót egy olyan tervbe, amely megvalósulása esetén az emigráns szerző világhíréhez vezetett volna. Hogy ez a levélváltás epizodikus jelentőségű maradt Márai pályáján, mit sem változtat azon, hogy a Gide-Márai viszony további kutatásokat igényel, egészen szövegek találkoztatásáig. Márai emigrációjában fölvillant, hogy az általa korábban „megismert" Franciaországba, Párizsba települne át, de maga sosem számolt komolyan ezzel az elgondolással, hiszen a francia irodalmi életbe bekapcsolódása, regényeinek esetlegesen újabb kiadása nem látszott megvalósíthatónak. Egy 1949-es esemény révén bővebbet megtudunk Márai egy szintén torzóban kimúló francia kapcsolatairól.36' 6 Előzményként annyit jegyeznék meg, hogy Márai Sándor Magyarországról történő távozását az tette lehetővé, hogy svájci meghívást kapott egy nemzetközi írói-értelmiségi találkozóra, s a kiutazás előtt tornyosuló akadály elhárítása valójában Horváth Zoltán jótékony beavatkozásának köszönhető. Hogy aztán ez a nemzetközi értekezlet a találkozásokon, az alkalmi ismeretségeken kívül mit hozott, azt a Márai-naplók nem tartalmazzák, így azt sem, részt vett-e aktívan a vitákban, tartott-e előadást. 1949-ben, mint a följebbiekben írtam, Madame C. férjének közbenjárása lehetővé tette a további itáliai időzést, de az Itálián kívüli utakra írónknak nem volt pénze. Lassan, meglehetősen mulatságos körülmények között a questurán mégis kiállítottak számára egy útlevelet, a nápolyi angol könyvtár mellett egyébként az Institut Fran^ais bibliotékáját is látogatta, aztán a svájci vízum is megérkezik. Mindez azért, hogy részt vehessen a Mouvement Európáén lausanne-i konferenciáján. A Denis de Rougemont elnökölte mozgalom értekezletére végül mégsem megy el Márai. „...s nem szeszélyességből nem megyek, a leküzdhetetlen utálat miatt, amely minden ilyen illegetés és szófecsérlés távlatára megmozdul bennem..." S még valami, ami nagyon szomorú: „minden mély szolidaritásom mellett, amelyet a magyarság iránt érzek, nincs lelkierőm kiállani a világ elé azok társaságában, akik ma a magyarságot a világ előtt képviselik. Ez vonatkozik az otthoniakra, akikkel szakítottam, éppen úgy, mint a künnlevőkre, akikkel nem tudok szövetséget kötni."

Márai az év hátralévő részében emigrációs, ideiglenesnek bizonyuló otthonában marad, tanulmányozza megírandó regényei tárgyi anyagát, olvassa a könyvtárból hozott könyveket, a francia irodalomból Duhamelt, Lamartine két versét idézi, és élete következő negyven esztendejében sem lesz hűtlen ahhoz az életformához és ahhoz a kultúrafelfogáshoz, amelynek megformálódásában a francia- országi tapasztalatoknak, a francia olvasmányoknak is számottévő szerep jutott.

Az 1920-as esztendők Párizsában találkozott a spanyol emigránsokkal, 1933-ban a Párizsban ténfergő német menekültek helyzetét írja le, nem sejtvén, a leírás majd az ő 1948/49-es olaszországi szituáltságára is érvényes lesz: „Az idő emigráltjai nem tartoznak egy más népközösséghez s a terror, amely elől menekülnek, nem lokális. (...) Az idő emigránsai nem várnak semmit. A haza, amelybe visszavágynak, elsüllyed az időben."37 Visszafelé haladva az időben kitetszhet, mily mélyen foglalkoztatta Márait a francia összeomlás; kiállása a francia kultúra, a francia szellem mellett nem realizálódhatott publikációban, mivel a cenzúra tiltásába ütközött, 1945-ban tudta csak közreadni Franciák című esszéjét. Jean d'Arctól indítva Pascalon keresztül az enciklopédistákat idézte meg, a francia művelődés századaiból Victor Hugónak az ostromlott Párizsból küldött versére hivatkozva.38 A Napnyugati őrjáratban ezt jegyezte föl: „Nem hiszek a nyugati kapitalizmus mai formájában, de hiszek abban, hogy ez a kapitalizmus ki tud még termelni új életformákat."39 Naplóiban - önmagával is vitában - erre a tézisre reagál, nem utolsósorban francia olvasmányait segítségül hívva, a francia kultúra tapasztalataiból merítve. Márai világirodalom-képzetében, világirodalom-tudatában a francia tényező

103