Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Szathmári István: Mindig a „forrás”-nál
Szathmári István Mindig a „forrás"-nál Szekér Endre hetvenedik születésnapjára 1. Szekér Bandi nemsokára belép a „hetvenkedők" csoportjába, magam a nyolcvanadik év küszöbén állok. Minden bizonnyal ennek is része van abban, hogy az utóbbi években sajnálatos módon megritkultak a találkozásaink, de a rendszeresnek mondható levelezés megmaradt: levélben számolunk be egymásnak az országban, az értelmiség körében, az irodalomban és a családunkban történtekről, és természetesen küldjük egymásnak megjelent könyveinket. Az előbb jelzett sajátos kapcsolat már a hetvenes évek elejétől tart. Tehát csaknem három és fél évtizede, amikor Bandi az én irányításommal kezdte írni bölcsész- doktori disszertációját a nominális stílusról, pontosabban ennek a Gárdonyi életművében való jelentkezéséről. Azaz stilisztikai jellegű értekezést kívánt írni. 2. Azóta is, most meg a köszöntés alkalmával különösen elgondolkoztam azon, vajon miért alakult ki közöttünk ilyen - talán mondhatom - mély és hosszan (életünk végéig) tartó barátság, hiszen - bár számosán doktoráltak nálam, és általában mindegyikük megtartott jó emlékezetében - ehhez hasonló példát keveset tudok felidézni. Erre a következő magyarázatot tudom adni. Isten, haza, nemzet, nép, múlt, hagyomány, erkölcs dolgában azonos nézeteket vallunk. Összeköt aztán bennünket a szépirodalomnak, benne a költészetnek és az ezek által megjelenített nyelvnek és stílusnak a szeretete. Azt sem hallgathatom el, hogy mindkettőnk életeleme a kutatáson kívül a tanítás, mégpedig bármilyen fokon: akár általános iskolában, akár gimnáziumban, vagy éppen tanulmányok, könyvek révén. (Ezért nem cserélte fel Szekér Endre a tanári katedrát a szerkesztői asztallal, ahogy én sem az egyetemi oktatást a csak kutatási hivatással.) Barátságunkhoz azonban nem kis mértékben hozzájárult Szekér tanár úr mindig derűs egyénisége, emberszeretete (mind a szerkesztőség, mind a lakásuk állandó találkozóhelye itthoni és határon túli íróknak, költőknek, művészeknek), és még sorolhatnám tovább... 3. Engedtessék meg, hogy a stílussal, stilisztikával való foglalkozás szempontjából tekintsem át ezúttal ünnepeltünk eddigi munkásságát. Az említett doktori disszertáció ugyanis - amely nyilván szerzője korábbi érdeklődésének és ismereteinek az eredménye - valahogyan mintegy meghatározta Szekér Endre további kutatói útját. A stílus vizsgálata végigkíséri eddigi tudományos pályáját, mégpedig vagy úgy, hogy egyenesen ezt állítja a középpontba, vagy úgy, hogy nem a stílus vizsgálata áll ugyan a középpontban, de minden elemzésében, kritikájában ott van a kívánt mértékben. Az előbbi csoportba tartoznak - megjelenésük időrendjében - a következő kötetek. A Stilisztikai szöveggyűjtemény és példatár (Tankönyvkiadó, 1970) című munka a stilisztika középiskolai oktatását szolgálja. Egyfelől kiegészíti az egyes stilisztikai kategóriákról, stílusjelenségekről a stilisztika-tankönyvben írtakat. Másfelől példákat közöl a stíluselemzésre, illetve alkalmas prózai és költői szövegeket ad az egyes jelenségekre, korstílusokra és stílusirányzatokra. Az összeállítást gondos szakirodalmi bibliográfia zárja. 84
