Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban

nem reménylhető, hogy a' jobb darabok közt fönt tarthassa magát", visszaküldetett a szerzőnek. Van adat opera elutasítására is, ami azért érdemel figyelmet, mert a vármegyei igazgatóválasztmány minden eszközzel igyekezett bővíteni az operaműsort, hogy arisztokrata és német nyelvű közönségének kedvezzen. (Ez az „operaháború" vezetett Bajza igazgatói lemondásához.) Ludwig Schindelmeisser, a pesti Német Színház másodkarmestere hiába ajánlotta fel, hogy operát írna Charlotte Birchpfeiffer lejátszott, Vörösmarty által megsemmisítő kritikával illetett vitézi játékából, a Szapáry Péterből - a választmány nyugodtan írhatta, hogy: „A' bent foglalt tárgy semmi jövedelmet nem Ígérvén, az ajánlat el nem fogadtatott...", hiszen az ellendarab, Vörösmarty Marót bánja már hónapok óta műsoron volt. Ám csak három előadása volt négy hónap alatt: a török téma valóban kimerült. (A komponista anyaszínházának írta meg az operát; a németek öt év alatt tízszer játszották.)

Minden hátráltató tényező dacára (szerzői jogi törvény hiánya, szakszerűtlennek tűnő bírálat, a zenés műsor favorizálása), azt kell látnunk, hogy néhány területen sikerült előrelépni. Nem találtuk nyomát, hogy valóban értékes szöveget a bírálók elutasítottak volna; megteremtődött annak mennyiségi lehetősége, hogy a szerzők - színpadi rutinra szert tévén - sikeres és értékes műveket is alkossanak. Erre a legtöbb esélye a színház tagjának, Szigligeti Edének volt, aki már ekkor kitűnő színpadi érzékkel (és nagy emberismerettel) rendelkezett. 1839. január 26-án visszavonta előző este megbukott Rontó Pál című bohózatát átdolgozásra, kérve a zeneszerző, Them Károly kifizetését, saját honorálását pedig az új változat sikerétől tette függővé, azaz az első előadásért mindenképpen járó 1/5 jövedelmet sem vette föl. Kétségkívül tekintélyes összegtől esett el (a bukott előadás is többet hozott, mint a Peleskei nótárius bemutatója), de itt már a hivatásos drámaíró öntudata (és hosszabb távú érdeke) szólalt meg. Másfél hónappal később viszont hasonló határozottsággal kérte az önhibáján kívül elmaradt harmadik előadás 2/5 jövedelmének kifizetését, közben ugyanis megkezdte a darab kinyomtatását. (Az első esetben: az átdolgozás nem készült el; a másodikban a választmány május 1-re tűzte ki a harmadik előadást és tudomásul vette a párhuzamos kinyomtatást.)

A másik előremutató jelenség: a színészi jutalomjátékok és az eredeti bemutatók egyre szervesebb kapcsolata. A vezető művészek jutalomjátékát szerződésük rögzítette; az este nettó bevételének fele őket illette. Azt már Bajza igazgatása alatt (az 1838. február 18-i igazgatóválasztmányi ülésen) tisztázták, hogy színész nem kérhet operát vagy énekesjátékot jutalomjátékra, és csak máshol már játszott darabot választhatott magának. (Szentpétery Zsigmond ugyanis - a nagyobb bevétel reményében - Auber Pra Diavolo című vígoperáját, Laborfalvi Róza pedig a Béla futása című Ruzitska-énekesjátékot kérte.) A színészek figyelme ezért az eredeti bemutatók felé fordult; helyzetüket javította, hogy - Szigligeti Ede ismételt kérvényezése nyomán - a szerzői 1/5 jövedelmet nem az ő 50%-ukból, hanem az igazgatóságot illető bevételből fizették ki. így nem alakult ki érdekellentét a drámaírók és a színészek között. Bartháné a Peleskei nótárius ősbemutatóját segítette; férje, Bartha János Szigligeti darabjaira, a Gyászvitézekre és a Rontó Pálra vállalkozott; Megyeri Károly Gaal József Tatárfutása mellett döntött; Lendvayné jutalomjátéka az Ecsedi tündér lett. A társulat intrikusa, Fáncsy Lajos a Szvatoplukbarx lépett fel; Szerdahelyi József, a közkedvelt énekes színész a Halley üstököse című Hazucha-bohózat- nak nemcsak jutalmazottja, de zeneszerzője is volt. Szentpétery Zsigmond 1839. április 16-án a megbukott Visegrádi kincskeresők (Hazucha Ferenc bohózata, Rózsavölgyi Márk zenéjével) egyetlen előadásának jutalmazottja volt; ennek ellenére ősszel, szeptember 23-án azt kérte, hogy októberi jutalomjátékára - új, elfogadott darab nem lévén - újra eredeti művet, Balog István Ludas Matyijét választhassa, a bohózat harmadik előadását, mivel „ez hitelét már kivívta".

75