Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban

igazgatott is.) A bírálat zsinórmértéke a „színi hatás" lett, azaz a várható közönségsiker és bevétel. Normális ügymenet esetén a választmányi olvasás és az eredmény jegyzőkönyvezése általában egy-másfél hónapot vett igénybe. Voltak persze szélsőséges esetek is. Beöthy Zsigmond ajándékba adott Jurista és kisleány című egyfelvonásos vígjátékát - ezt tekinthetjük minimumnak - egy hét alatt elfogadták (1838. november 14-22.), sőt, 1839. január 24-én már be is mutatták. Ugyanennek a szerzőnek viszont csaknem három hónapot kellett várnia (1838. július 18. - október 10.), hogy Ludas Matyi című bohózatát és Csáb című szomorújátékát - „kevés színi hatást eszközölhetnek" - elutasítsák.

A drámák választmányi elfogadása után kerülhetett sor a szöveg cenzúráztatására, ami általában újabb egy-másfél hónapot jelentett. A választmány 1838. november 12-én fel is hatalmazta Rádayt, tárgyaljon gr. Pongrácz János könyvvizsgálóval, hogy havi egy darabnál többet cenzúrázzon, amit az meg is ígért. Itt is voltak cifra esetek. Nem tudjuk, Kuthy Lajos mikor nyújtotta be Fehér és fekete című, a négerkérdést tárgyaló és a 17. század végi Magyarországon játszatott drámáját. A választmány 1838. október 10-én elfogadta, mivel „az teljes színi hatást ígérvén, magát fenntartó darabnak látszik". Pongrácz gróf helytartótanácsos, a szöveg cenzora november 14-én visszaküldte átdolgozásra; a javított változatból újabb részleteket törölt, majd 1839. január 4-én engedélyezte az immár Franciaországba áthelyezett darabot. (Ősbemutatója 1839. február 19-én volt; három előadást ért meg.)

Az 1837. augusztus 22. és 1840. augusztus 8. között (e napon jelent meg a színlap fejlécében először a „Nemzeti Színház" megnevezés, Erkel Ferenc első operájának, a Báthori Máriának ősbemutatóján) - Bartay említett vígoperáját is számolva - 31 ősbemutatót tartottak. Folytatódott tehát az új színház körül az a jótékony pezsgés, amely már a várszínházi évek alatt elkezdődött, és amely 1835. november 29-én, a Pesti Drámaírói Egyesület megalakulásával folytatódott. Hat alapító tagjuk közül Szigligeti Edének nyolc bemutatója volt (Vazul, Gyászvitézek, Pókaiak, Aha, Rontó Pál, Romilda, Ciliéi Fridrik, Micbán családja); de volt premierje Kimoss Endrének is (Istenítélet, 1839. ápr. 8.); bemutatásra várt Garay János elfogadott Báthory Erzsébet című darabja is (1840. augusztus 9-én került színre); Vajda Péter pedig mint fordító volt jelen a műsoron (Shakespeare Lear királyának és Dumas Caligulájának átültetőjeként). Az idősebb, beérkezettnek számító írók közül két ősbemutatót jegyzett Vörösmarty Mihály (Árpád ébredése, Marót bán), egyet Fáy András és Nagy Ignác (Közös ház, illetve Egyesüljünk!), „másfelet" Jósika Miklós (Adorjánok és Jenők, Ecsedi tündér - az utóbbit társszerzőként). Bár Szigligeti feljövőben van a tárgyalt időszakban, e periódus sikerszerzője mégis Gaal József, akinek új darabjai közül a Szerelem és champagnei című vígjáték mindössze négy előadást ért meg, teljességgel megbukott az egyszer játszott Szvatopluk című történelmi dráma és a Tatárjárás című bohózat, a Jósikával írt Ecsedi tündér se dicsekedhetett kétszeri színre kerülésével - ám a Peleskei nótárius című tündérbohózata (Them Károly zenéjével) a tárgyidőszakban 18 előadást ért meg (az ősbemutató 1838. október 8-án volt). A komponista 250 váltóforint honoráriumot kapott a muzsikáért, és ezt a darabot érte a megtiszteltetés, hogy Török Gábor, Arad vármegye másodispánja elkérte, amire - íme, ismét a szerzői jogdíj-törvény hiánya! - a választmány azt határozta, hogy „...oda adatik, de úgy hogy egy évig semmi féle társaságnak sem adassák át, a' leiratási költségek pedig Török Gáboréi lesznek." (Az 1838. december 8-i ülés jegyzőkönyvéből.)

A bírálók természetesen nagyszámú szöveget el is utasítottak. Jó néhánynak szerzőjét sem ismerjük. A fiatal Beöthy Zsigmond nem adta fel: Még egy Ludas Matyi címmel írt bohózatot, de ezt is elhárították (a téma Balog István dramatizálásában sikerrel jelen volt a színpadon), akár Kóbor Istók című négyfelvonásos bohózatát. Éliás István ügyvéd találékonysága is kárbaveszett: 1838 szeptemberében egyszerre fizetett be 12 forint 30 krajcárt a színház építési hátralékának törlesztésére - és nyújtott be Czeczilia, vagy a tatárok Vácz alatt címen egy vitézi szomorújátékot, de mivel „az kevés szini hatást Ígérvén,

74