Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Csajka Gábor Cyprian: Szeiza (2.); Hard-Kier, 2005; Azután (versek)
Csajka Gábor Cyprian Szeiza (2.) Száza: ülök a sarkamon. Fel kell készülnöm, létezve, élve, minden külső' és belső hatalom összeáradó, vak túlerejére. A halál hófehér, nyolcszögű pajzsát emeli lényem lélegzete maga elé - és mint a köszörű, szikrázik rajta az idő képzete. Szeiza: tűz ég a térdemen. Innen már nem tartok sehova. A valahol lenni nem kért kegyelem, formátlan forma, messzi regula. Forog, forog a vén időkerék. A fakó-fekete, láncos káddugón ezernyi hajszálrepedés a nyom... Miért, mi végre köröttem s bennem ez az üresség s ez a lángolás - Szeiza: ülök a sarkamon. Vagyok rendhagyó semmiragozás. Hard-Kier, 2005 (154-156; „Like A Rolling Stone") 154 Eszembe jutott az udinei nő, akit csúnyán és fölényesen markotányosnőnek jegyeztem le; inkább le, mint föl. Az itthoni pandanjaival - a szót, 12
