Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Csajka Gábor Cyprian: Szeiza (2.); Hard-Kier, 2005; Azután (versek)
pandan, olyan lágyan ejteném, mint egy kismacskát - mindig jól elvoltam, de hát ki nem. „Valamikor nőként éltem." Ezt közli a tekintetük: szelíd, odaadó közöny, idézetszerű, sőt maga az ős- idézet, egy kiürített város, amelyben egyetlen ajtó sincs kulcsra zárva, mert nincsenek ajtók. Nyolcvan eurocentbe került egy deci vörösbor, ecco (közepes tónusú dohányhang), az udinei nő hangja. „Csak a fák szépek öregen", mondtad este, éppen akkor, amikor én azt, hogy még mindig milyen szép vagy. 155 Még hány búcsúzás, és még hányszor indulok sevissza-vissza. Aztán majd leülök, és a kihagyó, krákogó tollbetét ezt az egészet - persze csak a nyers felületét - így-úgy leírja, írja: mi tartja még az életünket Talán ha nyitnád s nyitnám magad- s magamban, amit nem mersz, nem merek. És akkor megannyi nemjáték nyelvek, stigmák, csecsemőkorú, szótlan pradigmák... Min állunk még, és min az életed! Ötven és ötvenegy eltörött lóláb tartja még fenn a lélek arcát, ezt a vánszorgó követ. 156 Jimi Hendrix emlékezetének („Elnézést, hadd gitározzak egy kicsit... Eljátszanék egy apróságot Bob Dylantől, a dal címe: Like A Rolling Stone." 1967 júniusa, Monterey.)
