Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Zelei Miklós: Kényszerzubbony után zubbonykényszer

azért legyen tőlük. Most akkor Tódor Jánosnak ajándékozom ezt a néhány szót. Ő kiment. Kemény és következetes harcos az utcán is, a hivatalokban is - meg a fehér papír előtt ülve is. Nem téveszti el, hol áll, holott azon az oldalon, amelyet sorsa választott neki, az elmúlt tizenöt évben nehéz volt kitartani.

A könyvnek a végén vagyunk, a következő tizenöt évnek előtte. Bár ezt az optimista fordulatot, hogy van, és előttünk, csak azért találtam ki, mert a munkában enyhülést találva, jobb kedvvel fejezem be az írást, mint ahogy elkezdtem. Kétségeimre pedig a kötet záródarabjának a címe azért mégiscsak utal: A Zárt Elmétől az élhető életig (2004).

Elfelejtettünk ebben a mögöttünk hagyott tizenöt évben egy szót: kizsákmányolás. A minimálbér kifejezés járja helyette, a zsebbe fizetés meg a ki nem fizetés. Tódor új könyvének végigolvasása segít, hogy újra képbe kerüljünk az elfeledett szó összes jelentését illetően. Hogy tudjuk, az történik velünk, politika- és pártsemlegesen.

És abban is segített ez a könyv, hogy végre megfogalmazzam, amit már tudtam, de még nem volt erőm hangos szóval magam elé mondani: elhittük 1989-ben, hogy ezentúl az emberiség jobbik feléhez fogunk tartozni?

Elhittük, hogy az emberiség egyik fele jobb a másiknál?

(Árgus Kiadó, Székesfehérvár, 2004)

110