Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Bán Tünde: A kolozsvári Napkelet
Bán Tünde A kolozsvári Napkelet Folyóirat-irodalom a Trianon utáni Erdélyben A trianoni békediktátum radikálisan új helyzetet teremtett az erdélyi magyarság számára, amelyben a közösség megpróbálta kultúrájának kereteit újjászervezni. Már 1918 elején Szentimrei Jenő lapot indít Új Erdély címen, amely Ady Endre Ismeretlen Korvin-kódex margójára című írásának közlésével mintegy előre jelzi a küszöbön álló változásokat. Ezt további lap- és folyóirat-alapítási kísérletek követik. Az átmeneti időben két nagyváradi hetilap indul. Az egyiket Tabéry Géza Magyar Szó címen 1919. június 15-én, a másikat Zsolt Béla Tavasz címen 1919. június 21-én indítja útjára. Marosvásárhelyt Osvát Kálmán Zord Idő című félhavi szemléje 1919. szeptember elsején jelenik meg először. 1920 elején Temesváron az Endre Károly, Fényes László, Fogarasi Andor, Péter Alfréd, Tóth Árpád és Vértes Tivadar szerkesztette Szemle mindössze két számot ért meg. Ezeket követte a trianoni békediktátum után Kolozsváron megjelenő Napkelet című félhavi folyóirat, amely 1920. szeptember 15-én indult útjára. A Napkeletet a kezdeményezések sorában követi Aradon Franyó Zoltán Genius, illetőleg Új Genius című folyóirata 1924-ben, illetve 1925-ben, valamint a Szántó György szerkesztette Periszkóp című avantgárd folyóirat 1925-1926-ban. Kolozsvárt 1926 februárjában indult a Dienes László szerkesztette Korunk, majd 1928 májusában a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom reprezentatív folyóirata, az Erdélyi Helikon, amelynek főszerkesztője Kisbán (Bánffy) Miklós, szerkesztői pedig az egymást váltó Áprily Lajos, Kuncz Aladár, Lakatos Imre, Kós Károly és Kovács László. A hatalomváltást követő időszak sajtótermékeinek vizsgálata a múlt század hatvanas éveiben indult meg nagyobb lendülettel. Antológiák készültek a kiadványok anyagából: A Korunk költészete 1967-ben, a Magyar Szó - Tavasz antológia 1971-ben, Az Erdélyi Helikon költői 1973-ban, a Genius - Új Genius antológia 1975-ben, majd a Periszkóp antológiája 1979-ben. Viszonylag hosszabb szünet után látott napvilágot Marosvásárhelyt a Zord Idő antológiája 1998-ban. Most újabb fontos sajtótörténeti kiadvánnyal bővült a sor, a kolozsvári Napkelet című félhavi folyóirat antológiájával. Az antológiát Mózes Huba válogatta, szerkesztette és látta el előszóval, valamint repertóriummal. A kötet gondozójának irodalomtörténeti munkásságában kiemelkedő hely illeti meg a sajtótörténeti publikációkat. A kolozsvári Nyelv- és Irodalomtörténeti Közlemények című akadémiai folyóirat hasábjain huszonöt éven át rendszeresen publikált ilyen jellegű munkákat. Sajtó- és kritikatörténeti könyve, a Sajtó, kritika, irodalom, amely 1983-ban a Kriterion Kiadónál látott napvilágot, áttekinti az erdélyi magyar sajtó történetét 1790-beli kezdeteitől (Erdélyi Magyar Hírvivő) a kötet megjelenéséig. Az áttekintés keretében a folyóiratok mellett két erdélyi napilap egy-egy korszakának is nagy teret szentel. Ezek közül a kolozsvári Keleti Újság az egyik, amelynek első száma az emlékírók szerint épp a Kolozsvárra történő román bevonulás napján, 1918. december 24- én látott napvilágot. A Napkelet ennek a lapnak a függetlenített mellékkiadványa. Mózes Huba Forrása rég fakadt... (Kriterion Könyvkiadó, 1985) és A fejedelemasszony portréjához (Balassi Kiadó, 1994) című tanulmánykötetében is több fontos irodalom- és sajtótörténeti dokumentumot tárt a nyilvánosság elé, közöttük az erdélyi Helikon szabad írói társaság első marosvécsi találkozójának hiteles jegyzőkönyvét, valamint a Korunk előfizetési felhívását és programját 1925-ből. A kötet gondozója 1993 óta Magyarországon él. A már említett tanulmánygyűjtemény mellett itt jelentette meg a gimnáziumi oktatásban és több egyetemen is használt, kötött formájú költeményekkel foglalkozó kötetét (Balassi Kiadó, 1997), valamint két verstörténeti munkáját, legutóbb 2004-ben a Bíbor Kiadónál a szonettforma változásait vizsgáló Míves munka a vers címűt.
