Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Nagy Gábor: Bosszús, közönyös dal; Könyörgés áldomásért; A pajta (versek)

Kétségbe jogod ki se vonná - törd föl a diót, ha lehullott, oszd szét, mi jutott, nyugalommá, úgy lesz, ami van, ahogyan volt.

Könyörgés áldomásért

Nem tudom, csak elmondani neked - üres edény a szó: szeretném csak becézgetni kezed, mint egy keleti gyógyító,

tenyeremből etetni a szemed kútjába merülő

riadt rigót, meginni könnyedet - de csak csikorog a csörlő...

Lenni bár, mint Assisi Ferencnek viseltes csuhája, tested vigasza! Vágyak lelence, merengésed aurája!

Lenni még közelebb csak tehozzád, lélegzeted szünetjele, mi az aritmiát csak fokozná:

álmod szörnyetege-----Nem tudom hát elmondani mégsem, repedt cserép a szó.

Segíts arcod, füled, szád becéznem, hadd legyek kamasz csábító.

Gyámoltalan és védtelen vagyok veled e vallomásban, segíts: te lelkem feloldozhatod pogány vérivó-áldomásban.