Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Nagy Gábor: Bosszús, közönyös dal; Könyörgés áldomásért; A pajta (versek)
Nagy Gábor Bosszús, közönyös dal Van már hajam ősz, s a borosta dér-foltjai is sokasodnak, megrágta a csontom a rozsda - örvendjek-e hát ama gondnak, hogy már nem alattam a nő, ki díványra lerogyva elájul, én fekszem alul, avar őszi must-illata hull puha fátylul fölém. Minek is keserítsem szívem, szeret a feleségem, köszvény ereimbe ha nincsen, így is van elég feneségem... Büszkén sorolom im a jussom, tömbház tetején a lakásom, pénzem is elég, mire jusson, épp annyira terjed a vágyam. Van még napi húsz cigarettám, nem lesz zamatos, keserűbb se szekszárdi vörösborom alján az este csalóka derűje. Versem nem a nemzet, a tévé - lányom gügyörészi kiságyban, s nem viszi adó meg a tébé nagyját honoráriumának. Van már van-om is elegendő, feledni ha üdvös a múltam, legyen tele már csak a bendő, eltompul a tőr, ami furdal. Bádogszemü-krisztusi korban nem kell nekem otthonul Ég, hisz itthon vagyok én, a pokolban meg már csak a balga balek hisz. S míg írtam e pár anapesztust, nem mester ugyan, de tanítvány, hallottam is a paratextust: így énekel a dala-hitvány. 51
