Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Marsall László: Egy kitalált természeti nép töredékes jegyzései (vers)

A Delfintől tanultunk beszélni - Mondják az öregek.

V.

Papó emlékszik - omol sárga sár.

Omol - tai-ama mondta - „Ő-öt".

Három. Hüvelyk-mutató-kisujj.

Se-re-gély. - Ka-ti-ca. - Kőkupac.

Itt agyag volt. Tűz-skorpió jön.

Tüzet simogatni jó. Nem harap.

Víg vauú a kutya is. Hempereg.

Víz-sárga a kövér Hold.

Lejárnak vizet hordani. Asszonyok.

Tenni Tűzre. Tüzesebb a Tűz.

Víz gözöl-csapódik. így tesz.

Bagyulált szövedéken át facsarják.

Isszuk. A Száj fényes és habos.

Rágcsálni való füvek a szájban.

Nyelünk. Nyeldekelünk.

VI.

Mondták - égett az ember keze-bőre.

Utánozták a szúró tövist -fájjon.

Jó ha erre-arra forog a sebben.

Már pöndörödik - pörkös - feketül.

A kutyák pirosak - szőrtelen-meztelenek.

A Papó mondta - vagy más„valaki sírt is" - Tűz alóli tüzekből kifortyog minden. Csicseregnek-hangoskodnak a Delfinek.

Mit mondanak? Olajízü-sűrű a kőpor.

„Hetet számlálj az ujjadon" - Hét.

Valaki mondta, hogy Ö - öt. Eltűnt.

Az Agyag bolondul. Kormos a bolond Agyag. Fekete föld. Fekete arcok. A Víz kizöldül.

Az ember körbejár. Tesz meg alszik.

VII.

Az ember körbejár - Néz meg alszik.

Csak nézzük egymást. Az arc. A kéz. A láb. Mindenki néz egy másikat. Csak egyet. Másik-másikat. Szem-tüzek. Sok gyomor mordul.