Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Marsall László: Egy kitalált természeti nép töredékes jegyzései (vers)

Éhes. Szivárog halvány lé a sebekből.

Nyalogatjuk. A nyelv nyalogat. Mire jó a nyelv. Mekegni? Valaki gondolja: Tervet kifőzni.

Korsó a Tűzön. Vizet facsarnak bele. Zubog.

Ki az a Terv? Vízben kell kifőzni? Nem úgy mondja „Tervet kifőzni" „ Víz-plu-zubb-zatty"

Éber a Tűz-Skorpió. A delfin alszik - meg van.

És van Tűz meg zöld. Papó álmában beszél.

„ha látunk - az jó." A Tűz hamuhodik.

Darazsak másznak a forrójába. Zsugorodnak.

Szívjuk a cserépedény gőzét. Köpködünk.

Megfordulunk. A Delfinek hullámos otthona. Mellünkben szárnyát emelgeti - szuszog a Madár.

VIII.

A MézelőFa levelestül reszket.

Kutyák maradéka a Saruvető alatt kapar.

Az ember körbejár. Tesz meg alszik.

Se sírás - se nevetés.

Papó tövig hámozza késsel a MézelőFa kérgét. Jobbról-balra csigavonalosan lefelé.

Régi csónakosok mondták - „Balsodrás".

A „Sodrás" szó kipottyant a beszédből. Mondják „hallottuk a göcsök csikorát." Mondták - „jobb-sodrása a késnek"

„a Delfin is így alszik a sötétség idején". Éjtájt átfordul a másik oldalára.

Szájban a nyelv aszalt Kiva-bogyót forgat. Rágunk és nyelünk.

Riogását halljuk a Vihar madárnak.

Volt Saruvető. Kutyák bújtak át alatta.

Sok harapás. A kutyák vére is piros.

Mondták - „Ha valaki belenyal - kinyúlik. Nem szuszog többé. Úgy marad."

IX.

Ujjunkon kibökdössük - Mutató ujj a Fa. A rákövetkező hosszú a Fa puhácska kérge. Papó kése hántolja. Hegyezi-szilácsolja. Váj a simájába lukat.

Öreg fivér áll papó vállán.

Nagy kővel a lábalattiba beleüti.

Földanya nem ordít. Tűri.