Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Pálfalvi Lajos: Egy lengyel író magyar regénye
Pálfalvi Lajos Egy lengyel író magyar regénye A lengyel irodalomban volt már '68-as nemzedék, prominens képviselői abban az évben lázadtak - nyilván mindenki sejti, mi ellen. Krzysztof Varga 1968-ban született Varsóban, lengyel-magyar vegyes házasságban. Bár egészen távoli, kisgyermekkori emlékeket is őriz Magyarországról, és ma is gyakran jár erre, jól beszél magyarul, és figyelemmel kíséri az eseményeket, nem tekinthetjük e két kultúrához egyformán kötődő, klasszikus kétnyelvűségben élő mutánsnak. Varsóban nőtt föl, most is ott él, lengyel egyetemen, lengyel szakon végzett, a lengyel irodalmi és szellemi élet fontos személyisége, és persze lengyel író (akinek - ellentétben a hatvanas években született nemzedék más fontos egyéniségeivel - még meg sem kezdődött magyarországi pályafutása, pont neki nem...). Mégis különös érzés egy Krzysztof Varga nevű lengyel író Danilo Kis nevű szerb íróról szóló esszéjét olvasni. Tegyük fel, hogy vannak az irodalomban szerencsés nemzedékek, amelyek sokkal kedvezőbb körülmények közt készülhetnek az őrségváltásra, mint közvetlen elődeik vagy - 2005-ben ezt már nyugodtan kijelenthetjük - utódaik. Előbb kerülnek a csúcsra, és tovább maradnak ott (tudom, annyi „elveszett nemzedék" után ez még mindig szokatlanul hangzik). A nyolcvanas évek második felében még senki sem gondolta volna, hogy komoly esélyeik lehetnek. Az irodalmi élet manicheista víziója valahogy így festett akkoriban: 1983-ban Jaruzelskiék föloszlatták az ellenzékivé vált írószövetséget, majd a selejtből létrehoztak egy új, politikailag megbízható szervezetet, erre épülne a hivatalos nyilvánosság, ez nem vállalható, viszont a hetvenes évek közepétől kezdődően kiépültek a földalatti második nyilvánosság hiteles publikációs fórumai, ott is szerencsét lehet próbálni. Most nem részletezem, hogy miért tartották sokan ezt is zsákutcának (nem megalkuvásból) - mindenesetre elgondolkoztató, hogy a nyolcvanas évek mindmáig a lengyel irodalom legnépszerűtlenebb, legkevésbé kutatott időszaka, messze elkerülik az irodalomtörténészek (miközben a történettudomány egyre pontosabb képet ad a Jaruzelski-korszak „elfeledett évtizedéről"). Ebben a patthelyzetben egyszer csak elkezdődött valami: az átpolitizált sza- mizdat lapok mellett a nagy korszakát élő lengyel punk kultúra fanzine-jei is közkézen forogtak, ezekből alakult ki néhány év alatt az artzine harmadik nyilvánossága, és ez már a fiatal nemzedéké volt. 21
