Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)
Ellátogattam Pusztavacsra, rövid - mindössze hét évig tartó - pedagógusi pályafutásom első állomáshelyére. Hajdani tanítványok hívtak meg osztálytalálkozójukra. Negyven éve, amidőn odakerültünk ebbe az addig sosem hallott nevű kis faluba, én az ötödik osztályt kaptam kézhez. Jelenlegi meghívóim akkor hetedikesek voltak. A következő tanév végeztével aztán egyszerre hagytuk el az iskolát: közülük néhányan dolgozni szegődtek, többségük továbbtanult, mi pedig: a feleségem, én és másfél gyermekünk, Heltai Nándor invitálására Kecskemét városába települtünk. Különös élmény volt annyi év után újra látni az egykori kamaszfiúkat, süldőlányokat. Néhányuk már unokákkal büszkélkedett, s bizony: nem múlt el nyomtalanul az idő fölöttük sem. Nemcsak előbbrejutásról, gyarapodásról számoltak be, de bajokról, bánatokról, tragédiákról is. Megsimogatta s egyben megsajdította szívemet ez a találkozás. * Itt vesztegelek a nemrég vásárolt öreg Opel vezetőülésén a kecskeméti TESCO előtti parkolóban. A fölöttünk vonuló-hadakozó hidegfront dúlja az agyamat. Feleségem az imént beugrott körülnézni az áruházba. Kissé zokon vette, hogy nem tartottam vele, ennek hangot is adott, de nekem minden ízem tiltakozik ellene, hogy ebbe az idehevenyészett ronda nagy építményébe bármi céllal vagy cél nélkül behatoljak. Ülök hát mogorván a volán mögött. Derül-bo- rul, szél fúj, rázza a parkolóban sorba ültetett csenevész facsemetéket. Van, amelyik nemcsak csenevész - csonka is: valakinek úgy hozta úri kedve, hogy rajta próbálja ki erejét. Az irdatlan épület távoli túlsó szeglete fölött szálldosó varjakra téved a tekintetem: a széllel szembefordulva csaknem egy helyben lifteznek föl-le, olykor meg egyet kanyarodva nekilódulnak szél iránt, hogy aztán újra visszaszámyalva előző helyzetükbe folytassák a megunhatatlan, csoportos hinta-palintát. Letekerem a szélvédőt, a levegőbe szimatolok. Hűvös van odakint, most már igazi ősz. Holnapután indulnánk Erdélybe a fiúkkal, nekem azonban utazás helyett most majd temetésre kell mennem: leendő nászasszonyunk közlekedési baleset áldozata lett. Ott fogjuk először látni - meghalt, mielőtt még találkozhattunk volna. * (Buszon, Pest felé) Az autópálya-lejáró s az országút szorításában veszteglő magányos, elhagyott tanyaépület. Még áll, a teteje is egyben, ám a tűzfal háromszög alakú oromzatát lezáró függőleges karók közeiből kimállott, kihullott a sártapasztás, a réseken át végiglátni az üres padláson. Körülötte a parlagföldet a fakó gizgaz is csak gyér foltokban lepi: látszik, hogy nem műveli senki már évek óta, hisz a rendszeresen megforgatott talajból még a gyom is gazdagabban sarjad. Lehangoló, szívszorító látvány: akár egy szabad ég alatt kimúlt s otthagyott nagy állat teteme, amelyről lassan lefoszlik a szőr meg az irha, leenyészik a hús, s napról napra mind leplezetlenebbül előtünedeznek a teremtés éktelen, élettelen emlékei: a csontok. 99
