Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Korcsog Balázs: József Attila és az új magyar líra

nincs centrum, én, nincs „szervező közép".

A versen kívül nincsen életem: a vers vagyok. Tehát elég ritkán vagyok, s elég ritkás, fogyatkozott e létezés;

... költő volnék - hogyha lennék.

Átmenetileg a politika megoldásnak tetszett (na, hogy tetszett, az túlzás, annak tűnt).

Aztán kitetszett, hogy csakis elméletileg érdekel: az elméleti politizálás meg ... mit mondjak, olyan, mint zokniban lábat áztatni. Hiába: költő vagyok. (Ez nem kérkedés, inkább diagnózis.) És mi az, hogy „mit érdekelne"?

Hát mégis, mi a frászkarika érdekelne?

Persze van Mari, meg néhány tűzönvízenát barát, de nékik is csak mint költő létezem, illetve én csak ilyeténképpen tudok létezni számukra. Költőnek lenni: örökös rettegés.

Hátha ez az utolsó. Ez a jutalomjáték.

Nos, ilyenek a profi kínjai - ha költőnek küldetett el e lélegző világra.

József Attila: A Dunánál

A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyékéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Petri György: A Dunánál

Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték, úsztak lótetemek, hullák '44-ben, szovjet hadiszállítmányok később.

Jött azután Bős-Nagymaros, így aztán elúszott a Duna is.

Kedves Attila, Duna nincs már.

Hol vagyunk már attól,

hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny. A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út.

Nem lehet, nem érdemes már odamenni.

Hagyjuk. Nem érdekes az egész. (A részletei sem.)

Amit írtam:

70